Ultimátum a földszinti rendelőben

Erika a mellkasához szorította a vékony pokrócba bugyolált csecsemőt, ahogy zaklatottan rohanva lesietett a lépcsőn. Bálint léptei dühösen visszhangoztak mögötte a kőburkolaton, de a nő nem állt meg. Mielőtt a férfi utolérhette volna, becsusszant a földszinti magánrendelő félhomályos előterébe, és maga mögött kíméletlenül bevágta a nehéz tölgyfa ajtót.
Dr. Szabó András meglepetten rezzent össze a leharcolt íróasztala mögött. Kezében épp egy remegő kézzel körmölt papírt tartott, amire a legfrissebb kártyaadósságait és Dr. Balog Henrik végrehajtási fenyegetéseit jegyezte fel. A zár éles kattanással ugrott a helyére. Bálint alig két másodperccel később a matt üveglapú ajtónak csapódott, és veszetten rángatni kezdte a rézkilincset.
– Erika, azonnal nyisd ki! Ne csináld ezt, hallod?! – dörömbölt fojtott, dühös hangon a biztonsági őr.
Az orvos lassan felállt. Szemében a megszokott alkoholemelte köd mögött most éles, szikrázó kapzsiság csillant meg. Ránézett a lihegő nőre, a nyöszörgő újszülöttre, s a korábban elkapott pletykadarabkákból azonnal összerakta a teljes képet. Odalépett az ajtóhoz, de nem nyitotta ki, csupán a reteszt fordította el, s résnyire hajtotta a szárnyat.
– Bálint, higgadj le – mondta Szabó halkan, de a hangja metsző volt, mint a szike. – Balog holnap reggel kéri a pénzét, különben ráteszi a kezét a rendelőre. Te pedig épp most hoztad el ide a megváltásomat. Vagy szerzel nekem kétmilliót estig, vagy átmegyek Encihez, és elmesélem neki, kinek a gyerekét sírja végig a szeretőd az én kanapémon. Megértetted?
Bálint kéze a kilincsen felejtődött. A folyosó sötétjében csak a saját szaggatott légzése hallatszott, miközben a fojtogató csapda lassan rázárult.