Elfojtott lélegzet a lépcsőházban

A zár kattanása mögött Dániel a bejárati ajtóhoz szorította a hátát, miközben a telefon kijelzője még mindig baljósan világított a markában. Odakint a lépcsőházban nem szűnt meg a nyomasztó jelenlét: Erzsi néni a korlátba kapaszkodva várt még egy pillanatot, hátha meghall valamit a fémszagú csendben. A házban uralkodó feszültség szinte fizikai súllyal nehezedett a lakókra.
A földszint felől kapkodó léptek visszhangoztak. Enikő zihálva sietett lefelé a lépcsőn, késésben a műszakból. Ahogy átpréselte magát a félemeleti kanyarban, vállán megcsúszott a túlzsúfolt táska, s a szétnyílt cipzárból egy apró, műanyag tárgy pottyant ki a hideg kőburkolatra. Csak egy villanásnyi időre állt meg, hogy felkapja a kőre esett pozitív terhességi tesztet, majd pirulva imbolygott ki a nehéz tölgyfa kapun, mit sem sejtve arról, hogy a nyitott Miri Csemege felől figyelő tekintetek kísérik.
Odalent a szuterén mélyén Székely Ricsi idegesen igazította meg a csomagtartóban elrejtett szállítmányt, riadtan fülelve a feje felett elhaladó léptekre. A ház ablakai mögött éber szemek követték egymás mozdulatait, miközben a Vászoly utca 6. betonfalaiba ivódott titkok lassan, de feltartóztathatatlanul indultak el a fojtogató felszín felé.