Suttogó fenyegetés a fordulóban

Amikor Dániel lakásának ajtaja kíméletlenül rácsapódott a folyosóra, a másodiki betonkalitka csendjét azonnal felváltotta a fojtogató várakozás. Bálint a lépcsőforduló árnyékában állt, a biztonsági szolgálat nehéz, fekete gyakorlózubbonyában. A gallérja ki volt gombolva, mégis úgy érezte, mintha egy láthatatlan hurok szorulna a torkára. A zsebében lapuló telefon kijelzője újra és újra felvillant: Erika nem tágított.
A sarkon túlról csendes, de határozott léptek zaja hallatszott. Erika lépett ki a félhomályba, haja kuszán omlott a vállára, sötét szemeiben éles, vádló indulat izzott. Nem a fegyelmezett kolléganő volt most, akivel a műszakváltásokat egyeztette a cégnél, hanem a közös titkuk hordozója. Amikor közelebb ért, ujjai önkéntelenül is rásimultak a kabátja alatti finom ívre.
– Nem bujkálhatsz örökké a szolgálataid mögé, Bálint – sziszegte Erika, hangjában ott feszült a végső elkeseredés és a düh. – Szabó doki átlátott a szitán. Megvizsgált a rendelőben, és azonnal rájött, kinek a gyerekét hordom. Pénzt akar a kártyaadósságai miatt, különben Enci megtudja. És hidd el, a cég sem fogja elnézni ezt a viszonyt.
Bálint hamuszürke arccal szorította össze a markát. A tekintete önkéntelenül a lépcső felé tévedt, ahol Enci gyanútlanul várta vissza. Ha a titok kipattan, nemcsak a karrierje omlik össze egyetlen pillanat alatt, de a ház falai között szőtt finom hazugságháló is kiszakad. Az idő ketyegett: a zsaroló orvos és az elfojtott valóság egyszerre szorította sarokba.