Selyem és szurok a másodikon

A másodiki folyosó hűvös csendjében Dániel ajtajának kattanása még el sem ült, amikor a lépcsőház alsó szintjéről érkező sarokkopogás szaggatott ritmusa törte meg a feszültséget. Varga Nóra kapkodó léptekkel kapaszkodott fel a fordulóban. Elegáns kabátja félrecsúszott a vállán, finom púdere és egy drága, férfias parfüm sűrű illata kísérte, ami éles kontrasztot vont a lépcsőház dohos, sárgult linóleumának szagával.
Az kapualj előtt, a sötét belső udvaron egy sötétített üvegű, idegen luxusautó halk motorja duruzsolt még néhány másodpercig, mielőtt kerekei élesen felvisítva megpördültek volna a nedves kövezeten. Nóra ujjai láthatóan remegtek, ahogy a kulcscsomóját babrálta. Amikor észrevette az korlátra nehezedő Erzsi néni szúrós, mindent méricskélő tekintetét, egy pillanatra megtorpant, és önkéntelenül a mellkasához szorította a táskáját, mintha egy veszélyes titkot próbálna elrejteni.
Egy óvatlan mozdulattal kisiklott a kezéből egy apró, összehajtott papírlap, amely a kőre hullva finom rúzsnyomot tárta fel. Nóra leplezetlen riadalommal hajolt le érte; mélyen kivágott selyemblúza alól felvillant feszült, gyöngyöző bőre. Erzsi néni összevont szemöldökkel, némán kísérte figyelemmel a mozdulatot. Az öregasszony pontosan tudta, milyen az, amikor valakit a bűntudat és a félelem hajt.
Nóra nem nézett hátra. Csupán egyetlen szaggatott lélegzetet vett, majd a saját lakása ajtaján belépve gyorsan magára rántotta a zárat. Ám a kapu előtt elhúzó autó távoli zúgása és a lépcsőházi villanyóra baljós sercegése világossá tette: a Vászoly utca 6. falai között a magánéleti válságok és a bujkáló szándékok menthetetlenül összefonódnak.