Csendes alkuk a hátsó ajtónál

A földszinti pult árnyékában, miközben Fekete Zoltán közös képviselő a lépcsőházi faliújságra szegezte a közös költség emeléséről szóló legújabb hirdetményt, Szilágyi Marika néni csendben behúzta a kisbolt hátsó ajtaját. Székely Ricsi már ott várt a szuterén melletti beugróban, karján egy nehéz, osztrák feliratos kartondobozzal. A kocsija csomagtartójából átcsempészett prémium kávék és márkás öblítők nem csupán olcsó portékák voltak: a lakók számára a mindennapi túlélést jelentették a fojtogató adósságok és az elszabaduló árak árnyékában.
– Ez a tétel még a régi áron ment, Marika néni – suttogta Ricsi, miközben gáláns, közvetlen mozdulattal a pult alá csúsztatta a dobozt. – Mátééknak félretettem a kávét, Etelka asszonynak meg a német mosószert. A pult alól adjuk, ahogy megbeszéltük.
A lépcsőház feszült csendjében Enci és Szabó Lili szinte egyszerre tartották vissza a lélegzetüket. Lili a lépcsőforduló mélyéről, riadtan leste a mozgást, míg Etelka dr. sietős, ideges léptekkel kopogott végig a kövezeten, szorosan magához ölelve a retiküljét. A pult alatti paktum ezzel megköttetett: a szürke zóna néma szolidaritása próbálta védelmezni a ház lakóit a közös költség emelése és a felhalmozódó hitelek fojtogató szorításában.