Suttogás a zár mögött

Dániel ráfordította a kulcsot a nehéz tölgyfa ajtóban, s hátát a hideg felületnek vetve lassan a linóleumra csúszott. A sötét szobában egyedül a monitor kékfénye derengett, miközben a kezében tartott telefon képernyője baljóslatúan szentelt a rejtett üzenettel. A rettegés felőrölt minden maradék erejét; a tudat, hogy a törölt szerveradatok ellenére sem lélegezhet fel, ólomsúlyként nehezedett a mellkasára.
Odakint a lépcsőházban azonban a feszültség nem csillapodott, hanem új, váratlan irányt vett. Erzsi néni nem ment vissza a lakásába, éber tekintettel indult meg lefelé a korlátba kapaszkodva, amikor az orrlyukát hirtelen egy csípős, elegáns illatfelhő csapta meg. A lépcsőforduló nyirkos, salétromos levegőjében összetéveszthetetlenül terjengett Etelka drága, buja parfümjének aromája, amely egyenesen Toemai főtörzs félig rést hagyott ajtaján keresztül szivárgott ki a folyosóra.
A negyvenöt éves, szigorú rendőrtiszt lakása előtt a szatyraival igyekvő Dezső bá is megtorpant. Kalapját óvatosan a homlokára tolta, míg Dr. Szabó András halk, szaggatott léptekkel, láthatóan zaklatottan sietett fel a földszinti rendelő felől. Az orvos riadt arccal nézett körbe, de a nyitott rés mögül kiszűrődő fojtott, nőtől származó kuncogás még őt is kizökkentette saját nyomasztó adósságainak gondolatából.
– Hát itt meg mi folyik? – sziszegte Erzsi néni felvont szemöldökkel, miközben Erika a babával a karján rémülten húzódott be a korlát árnyékába. A rendőr tisztességének látszata egyetlen pillanat alatt roppant meg a lakók előtt: a Vászoly utca falai között a magánélet titkai mindig gyorsabban derültek ki, mint ahogy a zárak kattantak.