Zárlat a második emeleten

Dániel a sötét előszobában állva hallgatta, ahogy a bejárati ajtó vastag faanyaga elszigeteli a lépcsőház fojtogató zajait. A telefon kijelzőjének kék fénye hidegen sütött az arcára, miközben az ismeretlen feladó szavai újra meg újra átpergetődtek a fejében. Mielőtt azonban teljesen átadhatta volna magát a feltörő pániknak, a falak mélyéből éles, sercegő pattanás csattant fel, majd egy nehéz villanással sötétségbe borult az egész lakás. Az emeleti elosztódobozból származó égett műanyagszag azonnal átszivárgott a korhadt ajtóréseken.
A folyosón pillanatok alatt zűrzavar támadt. A hálózatot kiverő hirtelen túlterhelés nemcsak Dánielnél oltotta ki a villanyt, hanem a szomszédos emeleteket is koromsötétbe borította. Elsőként Kovács Tibor, a földszinti nyugalmazott villanyszerelő lépett ki a homályba egy kopott elemlámpával, miközben Fekete Zoltán, a közös képviselő már a negyedikről kiabált le zaklatottan, a ház szabályzatának súlyos megsértését és a felújítási alapot féltve.
– Óhm törvénye, kérem! R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene! – dörrent meg Dr. Bordás András hangja a lépcsőfordulóban, miközben botjával dühösen koppantott a hideg kövezeten.
Dániel óvatosan résnyire nyitotta az ajtaját. A sötét lépcsőházban az elemlámpák csóvái baljósan keresztezték egymást a salétromos falakon. Dr. Balog Henrik jéghideg eleganciával, de szokatlanul feszült tekintettel lépett ki a tízes lakásból, miközben Székely Ricsi a szuterén felől érkezve próbálta némi laza poénkodással elütni a fojtogató feszültséget. A váratlan műszaki zárlat nemcsak az áramot vágta el, hanem egy pillanatra meztelenné tette a lakók félelmeit is: a sötétben mindannyian egyformán kiszolgáltatottá váltak.