A lépcsőházi fülbesúgás

A nehéz faajtó puffanása után Dániel a sötét előszobában állt, szinte hallva a saját felgyorsult szívverését. A vékony ajtólapon át azonban tisztán eljutott hozzá Erzsi néni rekedtes, kimért hangja, ahogy a lépcsőfordulóban rekedt Máté felé fordult.
– Ne siessen annyira, Máté fiam, nem szalad el a harmadik emelet – hallatszott az öregasszony nyikorgó lépte a korlát mellett. – Különben is, a tizedikes Balog ügyvéd úr épp most ment fel magukhoz. Úgy hallottam a földszinti Miri Csemegénél, hogy a doktor úr rendelőjének ügyeivel kapcsolatban intézkedik. Szabó doktor megint késve fizet, a bank meg már a házra vetette ki a hálóját. Csupa hiányos papírt hordnak ide-oda, de Balog úr kezében láttam azt a barna borítékot is, amit a második emeleti elosztónál hagytak...
Máté csak fáradtan dörmögött valamit válaszul, sietős léptei visszhangozva távolodtak a lépcsőházban. Dániel a zárhoz tapasztotta a fülét, miközben a hideg veríték lassan végigcsordult a halántékán.
Erzsi néni ártalmatlan szomszédi pletykának szánt mondatai pontosan rávilágítottak arra, amitől a férfi a legjobban rettegett. A házban zajló pénzügyi hurok nemcsak a rendelőt és a hiteleket érintette, de Balog Henrik kíméletlen jelenléte mögött valami sokkal szisztematikusabb végrehajtás húzódott meg – s a telefonjára érkezett fenyegetés hirtelen baljós értelmet nyert.