Titkolt selyem és rezes alkuk a félhomályban

Az első emelet szűkös folyosóján még érezhető volt az a fojtogató, édeskés púdillat, amit dr. Bordásné Szabulya Etelka hagyott maga után, amikor alig fél órája kilibbent Toemai főtörzs ajtaján. A negyvenhat éves asszony érett, csábító nőiessége mindig felkavarta a tízemeletes monoton csöndjét, de az ajtó mögötti kukucskáló mögött lapuló Vincze Erzsébet előtt nem maradtak titkok. Erzsi néni pontosan tudta, miben állt az a bizonyos késő esti „komolyzenei borozgatás”, amire a mélyhegedűn játszó rendőr rendszeresen felhívta a nála harmincöt évvel idősebb mérnök fiatal, viharos múltú feleségét.
Amikor Toemai kilépett a lépcsőházba, az öregasszony halkan kulcsra tekerte a zárát, és résnyire nyitotta a nehéz tölgyfa ajtót. A főtörzs megállt a hűvös kövezeten, ingén még ott bujkált az Etelka selyemblúzából átitatódott parfümnyom, és tekintete feszülten találkozott az első emelet rendíthetetlen őrével. Erzsi néni nem emelte fel a hangját, gáláns mosoly nélkül, de megfellebbezhetetlen magabiztossággal lépett ki a folyosóra, magával vonva a régi idők nyomasztó tekintetét.
Király Aladár intrikái ugyanis már a földszinti kisboltot és a szuterént veszélyeztették. Aladár napok óta azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti Székely Ricsit a csomagtartóból árult osztrák öblítők és külföldi kávék miatt. Ricsi azonban a ház szívcsakrája volt: ha kellett, ingyen javított kaput, vagy csapta a szelet a lakóknak a maga szertelen, bájgúnár módján, és Erzsi néni nem hagyhatta, hogy egy irigy szomszéd tönkretegye ezt a finom egyensúlyt.
„Zoltán fiam,” – kezdte Erzsi néni halk, kimért hangon, miközben tekintete Toemai kissé gyűrött gallérjára tévedt. „Tudja, az öreg Bordás doktor úr még mindig a váltóáramról meg a régi szép időkről mesél a folyosón, de a szemei még élesek. Biztosan nagyon meglepődne, ha valaki felvilágosítaná, hogy a drága Etelkája nem az operafelvételeket hallgatja magánál, miközben a levetett ruhák suhogása áthallatszik a vékony betonfalakon.”
Toemai teste érezhetően megfeszült, a nyakán kiugrottak az erek. Az éjszakai gyengédség csábító emléke hirtelen hideg zuhanyként hatott rá; pontosan tudta, mit jelentene a karrierjére és a hírnevére nézve, ha a volt prostituált hírében álló asszonnyal való viszonya kitudódna. „Mit akar, Erzsi néni?” – sziszegte a rendőr, önkéntelenül elsimítva a zakója hajtókáját.
„Azt, hogy Király Aladár feljelentései véletlenül mindig a fiók alján kössenek ki” – válaszolt az öregasszony, és hangjában ott bujkált a női ösztönökből fakadó hűvös fölény. „Ricsi fiam nem bánt senkit, a csomagtartója pedig a ház békéjét szolgálja. Maga gondoskodik a hivatali védelemről, én pedig gondoskodom arról, hogy Etelka édes kis látogatásai örökre az én titkaim maradjanak.” Toemai némán bólintott, belátva, hogy a ház rejtett hálójában Erzsi néni tartja kézben a legveszélyesebb szálakat.