Névtelen intés a szürke hajnalban

Toemai főtörzs nehéz, elfojtott léptei hamar elhaltak a lépcsőház fordulójában, miután a rendőr kénytelen volt engedni Erzsi néni zsarolásának. Az első emeletre visszatért az a fojtogató csend, amelyben a falak magukba szívták a szomszédok félelmeit és eltitkolt alkuit. A feszültség azonban nem oszlott fel, csupán hullámként csapott át a második emeletre, ahol a kiégett adatelemző, Kelemen Dániel szobájában még mindig kékellve világított a monitor kijelzője.
Dániel dermedten bámulta a képernyő sarkában villogó, rejtjelezett üzenetet. A fekete alapon fehér betűkkel írt sorok a gyomrába martak: „Tudjuk, hogy tegnap éjjel benyújtottad a felmondásodat. Ha nem vonod vissza reggel nyolcig, dr. Balog Henrik megkapja a hiányzó iratokat, és a Vászoly utca 6. lakásai még a héten kényszerárverésre kerülnek.” A hibrid munkába beleszürkült férfi hideg verejtéket érzett a tarkóján. A tegnapi döntése – hogy végre kitör a mókuskerékből és elhagyja a céget – szigorúan magánügy volt, amiről senkinek sem beszélhetett.
A vékony betonfalakon át vajon kikötött ez az információ Várkonyi színész úr fülében, aki éjszakánként a szomszédból hallgatózott? Vagy a hetediken élő Sipos Bendi törte fel a hálózatát? Esetleg maga a jéghideg eleganciájú ügyvéd küldött névtelen fenyegetést, hogy sakkban tartsa őt? Dániel tudta, hogy ha visszavonja a felmondását, saját elméje roppan bele a folytatásba, de ha nem tesz semmit, a háza felújítási alap körüli adósságok miatt a lakók az utcára kerülhetnek.
Ujjai megremegtek a billentyűzeten, ahogy megpróbálta visszakövetni az üzenet IP-címét, de a nyomok egy titkosított szerveren keresztül a semmibe vesztek. Az adatelemzői precizitása most csődöt mondott az emberi rosszindulat fojtogató hálójában. Tudta, hogy meg kell akadályoznia a ház kényszerértékesítését, mielőtt Balog átveszi az irányítást a lakások felett, de ehhez előbb ki kellett derítenie, ki lát bele a legféltettebb titkaiba.
Amikor kilépett a másodiki folyosóra, hogy csillapítsa a benne dúló pánikot, a lépcsőház sötétjében meglátta dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyének kontúrjait. Az ügyvéd halk, kimért léptekkel ereszkedett lefelé a tízedikről, táskájában a ház sorsát pecsételő végrehajtási iratokkal. Dániel mellkasát elöntötte a szorongás: az idő gyorsabban telt, mint a kijelzőn pörgő másodpercek.