Külföldi rendszám a kapu előtt

Dániel ajtajának csapódása még visszaverődött a nyirkos lépcsőház falairól, amikor a kapu felől éles gumicsikorgás törte meg a kapualj csendjét. Egy sötétített üvegű, külföldi rendszámos fekete limuzin állt meg a ház előtt elakadásjelzővel. Az autó motorja fojtottan mormogott, miközben az utasülés felőli ajtó kipattant, és Varga Nóra lépett ki belőle. Léptei szokatlanul kapkodóak voltak, elegáns bőrkabátjának gallérját egészen az álláig húzta fel, mintha a kapukód-billentyűzet hideg fénye elől akarná elrejteni az arcát.
A második emeleti fordulóban Dr. Balog Henrik éppen a kulcsait forgatta a kezében. Az ügyvéd mozdulata hirtelen megdermedt, ahogy meghallotta a lány sietős, kopogó lépteit a betonfokon. Nóra megtorpant egy pillanatra, amikor meglátta a férfit; mellkasa zihált, kezeiben görcsösen szorította a táskáját, amelyből egy összehajtott, hivatalosnak tűnő boríték csúszott ki, és halk suhogással esett a kőre. Balog szeme rögtön a papírra tapadt, s az arcán feszült, óvatos kifejezés jelen meg.
– Megint későn járunk, Nóra? – kérdezte Balog fojtott, szaggatott hangon, de a hangjából hiányzott a tőle megszokott hűvös magabiztosság. Inkább valami mélyen lapuló idegesség érződött rajta.
Nóra egyetlen gyors, szinte ellenséges mozdulattal kapta fel a borítékot, s szorította vissza a táskája mélyére. Nem nézett a férfi szemébe, de az ujjai remegtek, amint a zárba csúsztatta a kulcsát. Odalentről, a földszinti korlát mögül Erika szorongva figyelte a jelenetet, mintha tudná, hogy a házban keringő fenyegetések lassan mindenkit utolérnek. Nóra ajtaja bevágódott, de a folyosón maradt pattanásig feszült csend világossá tette: a nő titkos rohanása mögött egy sokkal nagyobb vihar készülődik.