Szerződés a folyosón

Dániel a bezárt ajtónak dőlve hallgatta a lépcsőház elfojtott zajait. A tenyere izzadt, az okostelefon kijelzője pedig még mindig ott világított a sötétben a névtelen üzenettel. A szobában a monitor kékes fénye villódzott, miközben a ventilátor halkan zúgott, akár egy visszaszámláló óra. A fal túloldaláról nehéz léptek visszhangoztak: Máté lassú, fáradt léptekkel kapaszkodott fel a harmadik emeletre, ahol Bianka várta a felhalmozott csekkekkel és az elszabadult törlesztőkkel.
Odakint a fordulóban azonban megváltozott a levegő. Dr. Balog Henrik elegáns, fekete bőrcipőjének kimért koppanása törte meg a csendet. Az ügyvéd nem sietett. A kezében lévő vékony, fekete mappát szorította a mellkasához, éppen úgy, mint aki pontosan tudja, hogy a házban élők türelme és pénze mikor fog végleg elfogyni. Fekete Zoltán, a közös képviselő ma is körbejárt a házban, feljegyezve minden apró hiányosságot, előkészítve a terepet a szigorításoknak.
– Máté – szólalt meg Balog a megszokott, jéghideg hangján, amikor utolérte a fiatal futárt a harmadiki pihenőnél. – Biankával bizonyára átnézték már a legutóbbi fizetési felszólítást. Van egy vételi ajánlatom, ami mindkettőjük gondját egyetlen tollvonással megoldaná.
Máté megtorpant, vállán megfeszült a táska pántja. Erika a szomszéd ajtó résén át riadtan pillantott ki, Réka pedig a homályban szorongva figyelte a jelenetet. A kapzsi ajánlat ott lebegett a folyosó levegőjében, miközben Dániel a saját ajtaja mögött megsejtette: ebben a házban senki sincs biztonságban.