Hideg számítás a lépcsőházban

A földszinti homályból lassan kibontakozott dr. Balog Henrik kimért alakja. Élre vasalt öltönyében, fagyos eleganciával lépdelt fel a lépcsőn. Tekintete egyetlen másodpercre átsiklott az ajtóját magára záró Dániel küszöbén, majd a harmadik emelet felé siető Máté megviselt alakján állapodott meg. Az ügyvéd arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, csupán a hideg, pontról pontra kiszámított stratégia. Pontosan tudta, Máté és Bianka meddig bírják még a felhalmozott törlesztőrészletek szorításában; minden egyes elmaradt csekk az ő ingatlanügyleteit gyorsította.
– Zsúfolt az este, Erzsébet – jegyezte meg Balog halk, kimért hangon, ahogy elhaladt az idős asszony mellett.
– Túl sok itt a titok... – préselte ki magából Erzsi néni szaggatottan, miközben önkéntelenül hátrahőkölt; a férfi jelenléte mindig fojtogató gyanakvást árasztott.
Balog nem válaszolt. A negyedik emelet felé vette az irányt, ahol Fekete Zoltán közös képviselő a nyilvántartásokat bújtatta. Az ügyvéd szövetséget készült ajánlani Zoltánnak: a felújítási alap drasztikus megemelése törvényes lépésként lesz tálalva. A növekvő közös költség pedig pont elég lesz ahhoz, hogy a megszorult lakók végleg összeroppanjanak, és ő áron alul szerezhesse meg a lakásaikat.
A másodiki folyosó árnyékában Nóra épp a Miri Csemege táblájára szánt szobakiadó papírt igazgatta a táskájában. A hurok lassan, de kíméletlenül szorult a Vászoly utca 6. lakóinak nyaka körül.