A tegnapi kód törlése

Dániel a bejárati ajtónak támaszkodva hallgatta, ahogy a lépcsőházban alábbhagy az élet. Erzsi néni papucsának csoszogása elenyészett a fordulóban, de a telefon kijelzőjéről származó kék fény továbbra is baljósan világította meg a kiégett adatelemző arcát. A névtelen SMS ott villogott: „Látjuk, mit töröltél.” Dániel idegesen nyelt egyet. Igazság szerint ő maga sem volt teljesen biztos benne, mit törölt ki tegnap éjjel; a harmadik energiaital és a felmondólevél elküldése után már csak vaktában kattintgatott a céges szerveren.
A lakásban fojtogató csend uralkodott, amit csupán Bendi bányászgépeinek monoton zúgása tört meg a szellőzőből. Dániel kényszeresen frissítette a kijelzőt, miközben a hideg veríték végigcsordult a hátán. Vajon ki tudhatott a tegnap esti hirtelen döntéséről, és miért pont most akartak ráijeszteni?
Odalentről váratlanul túláradóan nyájas hangok ütötték meg a fülét: Szabó Gábor, a ház mintaapája épp túlzó tisztelettel köszöntötte az idős Bordás professzort, felajánlva, hogy leszalad helyette a szemetessel. Gábor tekintetében nem a felebaráti szeretet, hanem a tiszta pánik izzott, ahogy görcsösen próbált jó pontokat szerezni, nehogy Etelka eljárja a száját a múltjáról.
Dániel lemondóan sóhajtott, s az ablakhoz lépve megfogadta, hogy soha többé nem nyúl bizalmas adatokhoz éjfél után. De a telefon ekkor újra rezzent a tenyerében.