Szikrák a sötétben

A munka szakaszán Alinda a pedált nyomta, de a feje a fedél aranyán járt. Egyszer, amikor a lámpák egy pillanatra elhalványultak, a szeme sarkában újra felvillant egy narancssárga pont — mintha a könyv a fülkében is lélegezne, és a fénye idáig érne.

A szomszéd odanézett.

— Te is látod? — kérdezte halkan.

Alinda nem hazudott, és nem magyarázott. Csak bólintott.

A pihenőfolyosón a nagymama már várta. A könyv a szokásos helyén volt, a pléd alatt, de a levegő íze más volt — nem édes, hanem száraz, mint a régi papír, amit Alinda soha nem szagolt, csak elképzelt.

— Ma este olvasunk — mondta a nagymama. — Nem a kolónia napirendjét. A hetediket.

Alinda a kígyóra gondolt. Arany. Tekergő. És arra, hogy egy történet akkor is nő, ha a falak azt mondják: nincs hova.