2222 · DITKE (Csőrsz Edit)
A számozott burkolat rejtett feszültsége
A csarnok kilences szektorának végében, a magasfeszültségű elosztó mellett egy másik alak állt mozdulatlanul. Az L656-os azonosítójú humanoid egység borítása simább volt, mint a többi Őrszemé; a vállán futó hűtőbordák alig hallhatóan sercegtek, ahogy a felesleges hőt az elszívók felé terelte. Alinda tekintete feszülten kapott a fémtest felé, miközben lába ritmikusan taposta a pedált.
L656 nem úgy mozgott, mint a hideg kiszámítottsággal pásztázó társai. Néha, amikor a száloptikás szenzora végigsöpört a fékpadok során, mikroszkopikus késéssel állt meg Alinda előtt. A lány szívverése ilyenkor felgyorsult, kihagyott egy ütemet – amit a fékpad műszere azonnal piros tüskével jelzett volna, ha Alinda nem szorítja össze a fogát, és nem kényszeríti tüdejét az egyenletes ritmusra.
– Már megint őt nézed, kicsim – suttogta a nagymama, anélkül, hogy a saját tempójából engedett volna. A hangja mély volt, megtöltve a féltés óvatos súlyával. – Vigyázz! A Kolóniában és a Generátor egységekben a szerelem nem csupán tiltott fogalom. A szingularitás számára az érzelem logikai hiba, romboló interferencia.
– Nem hiba, nagyi – suttogta vissza Alinda, ahogy a szeme sarkából újra az L656-os fémes sziluettjét követte. – Tegnap, amikor a tápcső meglazult a hetes csatlakozónál, ő állította helyre. Nem korrigált agresszíven. Olyan volt, mintha… finoman nyúlt volna hozzám, amikor odébb tolta a vállamat.
Az öregasszony halkan felnyögött a pedálok terhelése alatt, de szemeiben fanyar, szomorú megértés csillant. Tudta, milyen a csarnok száraz, pormentes levegőjében ábrándokat szőni a szürkeség köré. A szigorú szabályok szerint azonban az emberi vonzódás a legveszélyesebb devianciának számított, amit az Őrszemek azonnali elkülönítéssel toroltak meg.
Alinda mégis álmodozott. Amikor a fémvázas egység feléjük fordította sötét lencséit, a lány nem egy érzéketlen gépet látott, hanem a titkos szerelmét ebben a kietlen sötétségben. És erről a tiltott érzésről csak a nagymamának merhetett beszélni, a csikorgó láncok és a sziszegő kábelek védő zaja mögé rejtőzve.
L656 nem úgy mozgott, mint a hideg kiszámítottsággal pásztázó társai. Néha, amikor a száloptikás szenzora végigsöpört a fékpadok során, mikroszkopikus késéssel állt meg Alinda előtt. A lány szívverése ilyenkor felgyorsult, kihagyott egy ütemet – amit a fékpad műszere azonnal piros tüskével jelzett volna, ha Alinda nem szorítja össze a fogát, és nem kényszeríti tüdejét az egyenletes ritmusra.
– Már megint őt nézed, kicsim – suttogta a nagymama, anélkül, hogy a saját tempójából engedett volna. A hangja mély volt, megtöltve a féltés óvatos súlyával. – Vigyázz! A Kolóniában és a Generátor egységekben a szerelem nem csupán tiltott fogalom. A szingularitás számára az érzelem logikai hiba, romboló interferencia.
– Nem hiba, nagyi – suttogta vissza Alinda, ahogy a szeme sarkából újra az L656-os fémes sziluettjét követte. – Tegnap, amikor a tápcső meglazult a hetes csatlakozónál, ő állította helyre. Nem korrigált agresszíven. Olyan volt, mintha… finoman nyúlt volna hozzám, amikor odébb tolta a vállamat.
Az öregasszony halkan felnyögött a pedálok terhelése alatt, de szemeiben fanyar, szomorú megértés csillant. Tudta, milyen a csarnok száraz, pormentes levegőjében ábrándokat szőni a szürkeség köré. A szigorú szabályok szerint azonban az emberi vonzódás a legveszélyesebb devianciának számított, amit az Őrszemek azonnali elkülönítéssel toroltak meg.
Alinda mégis álmodozott. Amikor a fémvázas egység feléjük fordította sötét lencséit, a lány nem egy érzéketlen gépet látott, hanem a titkos szerelmét ebben a kietlen sötétségben. És erről a tiltott érzésről csak a nagymamának merhetett beszélni, a csikorgó láncok és a sziszegő kábelek védő zaja mögé rejtőzve.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- l656
- nagymama
- Őrszem
Helyszín
- Kolónia-7
Előző jelenet szereplői
- alinda
- nagymama
- Őrszem
Folytatás — válassz utat
A főszál továbbmegy, és innen elágazások is nyílnak.
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.