Zsályafüst és éber tekintetek

Erzsi néni úgy állt a lépcsőfordulóban, mint egy jól kiképzett, házilagos radarrendszer, amely még a szigetelőszalag mögül elszökő gyanús gondolatokat is fogni tudja. Dániel kíméletlenül rácsapta az ajtaját, de az idős asszonyt ez legkevésbé sem tántorította el a küldetésétől. Lassú, kimért léptekkel indult meg lefelé, miközben a kilences lakás felől kiáramló, fojtogató zsályafüstbe szippantva gyanakvón csóválta a fejét. Bartha Zsófia aura-tisztítása már megint a teljes emelet tüdejét veszélyeztette, de Erzsi néni most ennél jóval szaftosabb információra vadászott.
A félemeleten pont belefutott dr. Bordás Andrásba, aki zaklatottan babrálta a szemüvegét, s halkan mormolta az Ohm-törvényt a feszültség enyhítésére.
– Na, doktorkám, maga is látja a jeleket? – hajolt közelebb Erzsi néni, és a hangja olyanná vált, mint a száraz haraszt zizegése. – Dániel úrfi olyan sápadtan nyomkodja azt a villogó kütyüt, mintha a végrehajtók küldtek volna neki szerelmeslevelet. De nem csak ő izzad ebben a házban! A múltkor láttam, ahogy a Balog ügyvéd úr valami gyanús papírt csúsztatott át a szuterén felé… meg az maga felesége, Etelka is milyen szaporán szedi a lábát mostanában, mintha a Főtörzs hegedűórájára sietne!
Bordás professzor szeme kerekre nyúlt, szaggatottan próbált közbevágni, de Erzsi néni éber figyelmét semmi sem kerülhette el. A ház falai mögött a feszültség csak nőtt, és az idős asszony pontosan tudta, melyik szálat kell meghúznia a következő robbanáshoz.