Vaksötét a lépcsőházban

Sziporkázó szikra csapott ki a villanyóra-szekrényből, mielőtt a Vászoly utca 6. teljes lépcsőháza vaksötétbe borult. Szabó Lili szülinapi zenéje hirtelen elhallgatott az első emeleten, éles csalódottságot hagyva maga után. Dr. Bordás András diadalmasan engedte le a főkapcsolót a pincelejáratnál, elégedetten törölgetve meg porlepte kezét. Az idős mérnök nem tűrhette tovább az amatőr villanyszerelők kontárkodását és a veszélyesen túlterhelt hálózatot.
– Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve! – kiáltotta Bordás professzor a vaksötét lépcsőházban gyülekező, dühös szomszédok felé. A mobiltelefonok hűvös fénykévéiben komor arcok meredtek rá. – Az R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kéne! A vezetékek izzanak, maga meg, Fekete úr, a kartondobozokon vitatkozik!
A felgyülemlett indulatok közepette a sötétség jótékony leplet borított a csalárd mozdulatokra. Miközben a lakók a korlátnak feszülve hallgatták a mérnök kioktató előadását, Etelka halkan, mint egy árnyék, kicsusszant a lakásajtón. Kihasználva a káoszt és a zavart, selymes léptekkel indult lefelé a lépcsőn Toemai rendőr főtörzs lakása felé.
Ezzel egy időben Kelemen Dániel a lakása mélyén reszkető kézzel szorította magához a mobilját. Zoltán ma is körbejárt a házban, s a fenyegető, névtelen üzenet ott villogott a kijelzőn, miközben odakint a sötét folyosókon az áramszünet pattanásig feszült csendje uralkodott.