Titok a rendelő küszöbén

A másodikon kattanó ajtó hangja még el sem ült, amikor a földszinti lépcsőfordulóban kétségbeesett léptek zaja törte meg a fojtogató csendet. Erika, szorosan a mellkasára ölelve a jól betakart csecsemőt, szinte repült lefelé a kőlépcsőkön. Nyomában Bálint robogott, sápadt arccal, szaporán szedve a levegőt. A nő az utolsó pillanatban vágódott be Dr. Szabó András leharcolt magánrendelőjébe, s bentről azonnal rákattant a zár.
Bálint dühösen, de tompított erővel dörömbölt az opálos üvegen.
– Erika, ne csináld ezt! Engedj be, beszéljük meg! – sziszegte a résen át, rettegve attól, hogy a szomszédok meghallják.
Az üveg túloldalán megjelent a háziorvos nyúzott, alvatlan arca. Dr. Szabó szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek; az elhamarkodott kártyapartik és a Dr. Balog Henrik felé felhalmozott adósságok már a puszta egzisztenciáját fenyegették. A szuterén felől épp felhallatszott Székely Ricsi halk nevetése, ahogy a pult alól eladott csempészett kávét rendezgette, de a földszinti folyosón most senki sem figyelt a csomagtartó-kereskedőre.
– Egyetlen lépést sem, Bálint – mondta Szabó, s a hangjában kíméletlen, fojtogató zsarolás bujkált. – Vagy előteremtesz nekem kéymilliót Balog kifizetésére, vagy még ma este átmegyek Encihez, és elmesélem neki a te kis titkos családodat. Választhatsz: a pénzed vagy az életed.
Bálint ökle tehetetlenül lógott a levegőben. A felajzott feszültség hirtelen csapdává szűkült körülötte.