Sötétség és váltóáram

Dániel még fel sem foghatta a Bálint arcára fagyott kétségbeejtő döbbenetet, amikor az emeleti folyosókról áradó, dübörgő basszus hirtelen elnémult. Szabó Lili tizenhatodik születésnapi bulija – amit a lány órák óta görcsös igyekezettel próbált tökéletesnek hazudni a TikTok-követőinek, miközben a szülei a konyhában halk suttogással számolgatták a következő hiteltörlesztőt – egyetlen pillanat alatt szakadt félbe. A lépcsőház lámpái pislantak, majd a vékony falakon át beszűrődő képernyők kék fénye is kialudt. Teljes, fojtogató sötétség borult a társasházra, elvágva a lakókat a digitális külvilágtól, amelybe oly kétségbeesetten menekültek a mindennapi szorongásaik elől.
A csendet nem a fiatalok felháborodott moraja, hanem dr. Bordás András diadalmas, dörgedelmes hangja törte meg a harmadik emeletről. A nyolcvanegy éves mérnök egy hatalmas, még a múlt századból itt ragadt fém zseblámpával világított maga elé, miközben büszkén lépkedett lefelé a fokokon. „Amatőr kontárok! Hát felújításnak nevezik ezt az elektromos ámokfutást? Inkább lecsaptam a főkapcsolót, mielőtt még leég a ház!” – harsogta, teljesen figyelmen kívül hagyva a sötétből előbukkanó, dühös arcokat. András megállt a fordulóban, és a dühöngő lakók gyűrűjében azonnal kioktató előadásba kezdett: „Ha Nikolai Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennének lőve! R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene, még ennek a mai, képernyőhöz ragadt generációnak is!”
Dániel a telefonja hideg, kék fényében nézte a dühösen gesztikuláló öreget és a körülötte gyülekező, pánikoló fiatalokat, akiknek az internetkapcsolat elvesztése felért egy kisebb egzisztenciális katasztrófával. Bálint mellette állt, de a kijelzőjén vibráló terhességi teszt fotója most elveszett a sötétségben, csak a fiú ujjainak remegése árulta el, hogy a saját, belső vihara sokkal hangosabb, mint a folyosói ricsaj. Ebben a modern, elmagányosodott világban a hálózat hiánya nemcsak a technológiát, hanem a hamis biztonságérzetet is lekapcsolta.
Miközben András épp azt ecsetelte a sötétben sápítozó szomszédoknak, hogy ő még etette a 3.60 forintos kenyérből a valódi szakembereket, a tizedik emelet felől halk léptek zaja hallatszott. Etelka, a mérnök harmincöt évvel fiatalabb felesége használta ki a lépcsőházban uralkodó kaotikus sötétséget és a férje figyelmének elterelését. Elegáns kabátjában, nesztelenül osont le a lépcsőn, miközben a telefonja kijelzőjén Toemai Zoltán neve villant fel egy rövid üzenettel. Mire a lakók észbe kaphattak volna, Etelka már ki is surrant a nehéz, kapualji ajtón a sötét és hűvös éjszakába.
Dániel magára húzta a kabátját, érezve a kiégés nehéz szagát, ami belengte a Vászoly utca 6-ot. Itt álltak mind, elszigetelve, mégis egymás hegyén-hátán, a villanyóra-háború kellős közepén, miközben a sötétség lassan, de biztosan leplezte le a falak közé szorult összes eltitkolt hazugságot.