Titkok a lépcsőfordulóban

Dániel még válaszolni sem tudott Erzsi néni hideglelős beszámolójára, amikor a második emeleti lépcsőfordulóban csikordult a nehéz ajtó, és bizonytalan léptek zaja törte meg a fojtogató csendet. Bálint lépett ki a folyosóra, de a tőle megszokott, határozott biztonsági őr tartásnak nyoma sem volt. Arca hamuszürke volt, ujjai görcsösen szorították a telefonját, amelynek kijelzőjén még ott derengett a céges chat utolsó, mindent romba döntő üzenete Erikától.
A kávéfőző melletti ártatlan mosolyokból és a túlórák csendjéből indult minden, de ami egy elhúzódó projekt alatti ártalmatlan flörtnek tűnt, az most, a pozitív terhességi teszt fotójával egyetlen csapásra megkerülhetetlen, fojtogató valósággá vált. Bálint szinte érezte a lába alatt ingoványossá váló talajt. Bent, a lakásban Enci várta, az a nő, akivel évek óta építették közös életüket abban a lakásban, ami Erzsi néni sógoráé volt – s akivel az öregasszonyt a pletykák szerint egykor igen szoros, intim szálak fűzték össze.
Most azonban a morális nyomás és a lebukás szele sokkal közelebbinek tűnt, mint bármikor. A céges folyosókon átfutó csendes pillantások helyét az éjszakai, feszült telefonhívások vették át. Hogyan léphetne be a lakásba Encihez, miközben a felelősségvállalás súlya és a vállalati pletykagép fenyegetése egyszerre nehezedett a vállára? Ha a viszony kitudódik, nemcsak a magánélete, de a biztonsági cégnél nehezen felépített pozíciója is kártyavárként omolhat össze.
Erzsi néni azonnal észrevette a fiatalembert. Tekintete egy pillanatra megenyhült – a házban terjengő pletykák szerint az idős asszony és Bálint között sokkal mélyebb, eltitkolt vérségi kötelék húzódott, mint amit bárki be mert volna vallani.
– Csak nem sűrű a szolgálat, Bálintkám? – kérdezte Erzsi néni, de a hangjából most hiányzott a korábbi élcelődés, mintha megérezte volna a fiúból áradó feszültséget.
Bálint csak gépiesen bólintott, meg sem hallva igazán a kérdést. Dániel szótlanul figyelte a jelenetet. Ott álltak a Vászoly utca 6. nyomasztó lépcsőházában, mindhárman a saját titkaik és elfojtott drámáik fogságában, miközben a vékony falakon túl a ház lassan, de biztosan emésztette fel a lakói jövőjét.