Sötét öltöny a fordulóban

A lépcsőházi linóleumon Dániel ajtajának csapódása még visszaverődött, amikor dr. Balog Henrik kényelmes, kimért léptekkel ereszkedett le a felsőbb emeletről. Éleire vasalt, sötétszürke öltönyében, jéghideg eleganciájával szinte kirítt a málló vakolatú falak közül. Megállt a fordulóban, pontosan ott, ahol Máté próbált levegőhöz jutni a nehéz futártáska alatt, miközben Erzsi néni gyanakvó tekintettel kísérte minden mozdulatát.
Balog lassú, vizsgáló pillantást vetett a fiatal IT-sra. Pontosan tudta, mennyivel tartoznak Biankával a banknak, s hogy a felhalmozott törlesztőrészletek mikor roppantják össze őket végleg. A tekintetében nem volt rosszindulat, csupán a kényszerárverező ügyvéd hűvös, tárgyilagos számítása.
– A felújítási alap megemelése elkerülhetetlen, Máté – szólalt meg halk, mégis mély hangján, ahogy Fekete Zoltán közös képviselő megjelent a folyosó végén a mappájával. – Támogatom Zoltán javaslatát. Aki pedig nem tudja tartani a lépést a ház költségeivel, annak jobb időben elgondolkodnia egy gyors adásvételen, mielőtt a bank hozza meg a döntést.
A szomszédos ajtó mögül Bálint éles, indulatos hangja csapódott ki, ahogy Enci visszakiabált neki, s a folyosón Erika futó léptei visszhangoztak. A feszültség szinte vibrált a szűk térben. Máté ökle görcsösen szorult a táska pántjára, de Balog Henrik csak egy részvétlen, apró bólintással simította meg a zakója hajtókáját, majd lépkedett tovább a földszint felé.