Vészkijárat nélkül

Dániel lakása mögött még ki sem hűlt a zár, amikor a földszinti kapu alól ideges léptek zajos visszhangja csapott fel a lépcsőházba. Fekete Zoltán sápadtan, megfeszített állkapoccsal kísérte felfelé a hatóság két egyenruhás képviselőjét. A szomszédos ház bejelentése nyomán kivonult ellenőrök jegyzettömbbel a kezükben méregették a szétégett vezetékek kormos nyomait és a szuterén felől szivárgó fojtogató feszültséget. Erzsi néni azonnal rést nyitott az ajtaján, míg a kisbolt előtt Marika néni csak annyit súgott a mellette állónak: Zoltán ma reggel óta úgy köröz itt a házban, mint aki a saját ítéletére vár.
A katasztrófavédelem embere a második emeleti pihenőnél állt meg. Szavai kíméletlenül hatoltak átt a vékony ajtókon: az épület elektromos hálózata életveszélyes, a helyzet tarthatatlan. Az ultimátum lecsapott a házra: vagy azonnal megszavazzák a csillagászati összegű kényszerfelújítási alapot, vagy a hatóság lakatlanná nyilvánítja a Vászoly utca 6-ot, és elindul a kilakoltatás.
A forduló árnyékában felbukkant dr. Balog Henrik elegáns alakja. Jéghideg mosollyal figyelte Fekete Zoltán kétségbeesését – az ügyvéd pontosan látta a lehetőséget a lakók eladósodásában és végső kiszorításában. Dániel az ajtajának dőlve hallgatta az ítéletet, miközben zsebében ismét felrezrent a telefon. A hurok végérvényesen szorulni kezdett.