Kiszámítható reakciók

A zár kattanása még el sem halt, amikor a lépcsőház fojtogató csendjét Dr. Bordás András száraz, kioktató hangja törte meg. Az idős mérnök lassú, kimért léptekkel ereszkedett le a felsőbb szintről, szürke zakóján megigazítva a hajtókát, miközben gúnyos tekintettel nézett végig a folyosón feszengő lakókon.
– A pánik nem megoldás, uraim. A fizika törvényei itt is érvényesek: a túlfeszültség törvényszerűen kisülést eredményez. R egyenlő U per I, ezt minden művelt embernek tudnia kellene! – jelentette ki magabiztosan, fittyet hányva a levegőben vibráló paranoia súlyára.
Bálint gyomra görcsbe rándult. A korlátot szorítva próbált észrevétlen maradni, de a földszint felől érkező Dr. Szabó András dúlt-fúrt léptei azonnal felé terelték a figyelmet. Az orvos arca vöröslött a fojtott dühétől, táskáját idegesen szorongatta, tekintete pedig kíméletlenül fúródott a biztonsági őrbe.
Ugyanekkor a szuterén felőli ajtó is kinyílt, s Székely Ricsi lépett a fordulóba. A csomagtartó-kereskedő félbeszakított üzletelése miatt dühösen, éles hangon szólt be a felette állóknak, tovább szítva az amúgy is puskaporos hangulatot.
A lépcső tetején megálló Marietta egy pillanatra megtorpant. Éles szemmel figyelte Szabó doktor megrezszenő ujjait és Bálint riadt tekintetét; vegyész hallgatóként pontosan tudta, milyen veszélyes keverékek cserélhetnek gazdát a ház sötét sarkaiban, ha a kétségbeesés veszi át az irányítást.