Képletek a feszültségre

A zárt ajtó mögött Dániel visszatartott lélegzettel hallgatózott, míg odakint a folyosó hirtelen megdermedt csendjét Dr. Bordás András száraz, kimért léptei törték meg. Az idős mérnök-pedagógus szokásos, pedáns tartásával lépett ki a pihenőre, végigmérve a feszültségtől vibráló lépcsőházat. Számára a világ mindig egyszerű fizikai egyenletek összessége volt: ok és okozat, feszültség és ellenállás.
– R egyenlő U per I – morogta halkan maga elé, mintha a falak között feszülő láthatatlan szorongást is puszta áramerősséggel lehetne mérni. – Ha túllépik a terhelhetőséget, a rendszer összeomlik. Ez tiszta fizika.
Bartha Zsófia a korlátnak támaszkodva szorította magához a füstölőedényt. Arcán mély feszültség tükröződött; a fehér zsálya illata sem tudta elnyomni a szinten keringő fojtogató félelmet. Nem a technika hibája volt ez, hanem az elhallgatott bűnöké. A tízes lakás felől dr. Balog Henrik lépett ki a sötétedő fordulóba. A kényszerárverező ügyvéd, aki máskor jéghideg eleganciával tartotta kézben a lakók sorsát, most láthatóan rettegve kapaszkodott a korlátba. A tegnap esti titok árnyéka elérte őt is.
Ebben a fojtogató légkörben Bordás professzor hűvös, racionális szavai jelentették a ház ritka, intelligens pillanatait. Ám az ablaküvegen átszűrődő fényben még ő is sejtette: vannak egyenletek, amelyekre a tudomány sem ad felmentést.