Kékes derengés a másodikon

Dániel a zár kattanása után a hideg ajtólapnak döntötte a homlokát. A szűk előszobában fojtogató volt a csend, amelyet csak a mobil kijelzőjének halk, ritmikus derengése tört meg. Az üzenet szavai belééégtek a retinájába, miközben a kinti folyosóról még áthallatszott Erzsi néni nehézkes, lassú lépteinek zaja. Az idős asszony a lépcsőfordulóban megállt egy pillanatra, mintha megérezte volna a sötétségben lappangó feszültséget.
A másodikon a résnyire nyitott szomszédos ajtó mögül halk suttogás szűrődött ki. Nóra lakásában Enci éppen a csomagjait igazgatta. A Bálinttal való viharos szakítás utáni költözés csak még inkább átrendezte a szintek közötti kényes egyensúlyt. A szobamegosztás Nóra, Enci és az újonnan érkezett Réka között fojtogató, éles csendet szült: mindegyikük hozott magával valami elhallgatott titkot, ami most ott lebegett a szűkös szoba levegőjében.
Ezzel egy időben a folyosó árnyékában Bálint szorította össze a száját. A biztonsági őr rettegve figyelte a lépcsőházat, tudva, hogy Dr. Szabó rájött a titkára, és Erika jelenléte a háttérben bármelyik pillanatban mindent felboríthat. A fenyegetettség érzése úgy terjedt végig a Vászoly utca 6. falai között, mint az elöregedett hálózatban megbúvó láthatatlan feszültség.
Dániel visszalépett a monitor kékes fényébe. A céges levelezőrendszerhez már nem férhetett hozzá, de a telefon kijelzőjén újra villant a számláló. Tudta, hogy a fizikai és a digitális világ ezen a másodiki emeleten óhatatlanul összeért, s a falak mögött figyelő szempárok elől már senki sem menekülhet.