A végzetes jegyzőkönyv

A földszinti folyosón megfagyott a levegő, amikor a Katasztrófavédelem és az Építésügyi Hatóság sárga mellényes ellenőrei megálltak a gázórák előtt. A szomszédos ház bejelentése nyomán kiérkező hivatalnokok jegyzetfüzeteikbe körmöltek, miközben a pincéből még mindig halványan szivárgott a fojtogató gázszag. Fekete Zoltán sápadtan, egyenes háttal hallgatta az ítéletet: a ház elöregedett elektromos hálózata és a gázvezetékek állapota miatt az épület közvetlen életveszélyt jelent.
Az ultimátum nyers volt és visszavonhatatlan. Vagy azonnal elindítanak egy csillagászati összegű kényszerfelújítást – amit a lakóknak napokon belül be kell fizetniük a felújítási alapba –, vagy a hatóság lakatlanná nyilvánítja a Vászoly utca 6-ot, és elrendeli a teljes kilakoltatást. A lépcsőfordulóban összegyűlt szomszédok között felmorajlott a düh. Kovács Tibor és Székely Ricsi ökle összeszorult, miközben Fekete úr csontos keze remegett a jegyzőkönyv felett.
A háttérben, a tízes lakás ajtóhajlatában Dr. Balog Henrik állt. Jéghideg, kimért mosolya mögött már ott sejlett a ragadozó számítása: tudta, hogy a csődbe jutó, adóssággal küzdő lakók képtelenek lesznek kifizetni a rájuk eső milliókat. A kényszerárverezések ideje közeledett.
Közben a lépcsőház sötétjében a 24 órás műszakból hazatérő Bálint állt meg egy pillanatra. Erzsi néni lépett mellé, s meglepően lágy, szinte anyai mozdulattal simított végig a fáradt férfi karján. „Zoltán ma is körbejárt a házban, fiam... vigyázz magadra!” – suttogta élesen, mielőtt újra a szigorú közös képviselőre szegezte volna dühös pillantását.