A szervernapló ára

Dániel a nehéz bejárati ajtónak döntötte a hátát, s a sötét előszobában hallgatta a saját akadozó légzését. A markában tartott telefon kijelzője újra és újra felvillant a tenyerében, mint valami kíméletlen jelzőfény. A tegnap éjjeli döntése – amikor hajnali kettőkor, egyetlen elkeseredett kattintással letöltötte a bizalmas szervernaplókat, mielőtt elküldte volna a felmondását – védelemnek készült, nem huroknak a nyaka köré. Mégis, a rejtett számról érkezett sorok most azt bizonyították, hogy valaki pontosan követte minden egyes billentyűleütését.
Kint, a folyosó túloldalán tompa puffanás hallatszott: Nóra lakásában Réka éppen az utolsó dobozát húzta be az ajtón, hogy elfoglalja a közösen kivett szobát Encivel. Az új lakótársak költözésének hétköznapi zaja furcsa, idegen kontrasztot alkotott Dániel bensőjében feszülő pánikkal.
Lopakodva az ablakhoz lépett, és az elhúzott sötétítőfüggöny résén át letekintett a belső udvarra. A szürkületben Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyének sötét sziluettje rajzolódott ki. A végrehajtó ügyvéd hideg kimértséggel állt Székely Ricsi nyitott csomagtartója mellett, de tekintete egyetlen másodpercre sem a csempészett árukra szegeződött – szikrázó, éles szemével a másodiki ablakokat pásztázta.
Dániel ujja görcsösen rászorult a telefon házára. Rettegett megnyitni a titkosított mappát, de tudta, hogy már nincs visszaút: a tegnap esti titok többé nem maradhatott az ő magánügye.