Dübörgés a sötét folyosón

Dániel még fel sem dolgozta a telefon kijelzőjén vibráló névtelen fenyegetést, amikor a másodiki folyosó betonpadlója rezonálni kezdett. A szomszédból mély, torzított basszusbőgés csapott át a vékony téglafalakon: Radó Károly, a kiégett rockzenész részegen feltekerte a hatalmas Marshall erősítőjét. Fogalma sem volt róla – vagy egyszerűen nem érdekelte –, hogy az illegálisan átkötött tápvezetékével telibe terhelte Sipos Bendegúz éjjel-nappal pörgő bányászgépeinek amúgy is határon járó hálózatát.
A túlterhelt vezetékek nem bírták tovább. Éles, fülsiketítő durranás rázta meg az emeleti kapcsolószekrényt, majd vakító, narancssárga szikracsóva lövellt ki a szellőzőrácson át. A következő másodpercben a Vászoly utca 6. teljes elektromos rendszere összeomlott. A képernyők kék fénye kialudt, a zúgó ventillátorok elhallgattak, és a lépcsőházat sűrű, vaksötét homály borította be.
A hirtelen csendet azonnal felváltotta a felháborodott ordítozás. Szabó Gábor káromkodva rúgta ki a lakása ajtaját, Enci dühös kiáltása visszhangzott a fordulóban, miközben Erika elfojtott szitkozódása vágott át a sötéten. Tormai Zoltán a korlátba kapaszkodva, halálra váltan lapult meg a fal mellett, attól tartva, hogy a káosz átterjed a saját kényes ügyeire is. Dániel kimerülten lépett ki a vakfolyosóra, ahol a felbőszült lakók pillanatok alatt lincshangulatban gyűltek össze Karesz zárt ajtaja előtt. Enci összerezzent, amikor a sötétben a szuterén felől tompa, fémes koppanást hallott, de a szomszédok üvöltése azonnal elnyomta az aggasztó zoverejt.