A végrehajtó paktuma

Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyében tétlenül állt a vak sötétségbe borult lépcsőházban. A kitört zűrzavar és az elszabadult kiabálás közepette az ő tekintete jéghideg és kiszámított maradt. Pontosan tudta, mi zajlik odafent, a harmadik emeleten: Máté és Bianka a kimerültség szélén, kétségbeesetten próbálták egyenesbe hozni a megugrott törlesztőrészleteket. A mostani áramkimaradás és a felújítási kényszer már a végső csapás előszele volt számukra.
Balog nem sietett. Lassan, megfontoltan lépkedett felfelé a sötét korlát mellett, egészen a negyedik emeletig, ahol Fekete Zoltán egy apró zseblámpa vékony fénysugaránál vizsgálta a kiégett biztosítéktáblát. Az ügyvéd halk, kimért hangon szólalt meg a közösségi képviselő háta mögött, éppen csak annyira hangosan, hogy a kavarodásban senki más ne hallja meg.
– Zoltán – kezdte elegáns, fagyos stílusában –, a ház biztonsága mindennél előbbre való. A rendkívüli közgyűlésen drasztikusan meg kell emelnünk a felújítási alapot. A hálózat életveszélyes, a költségeket be kell hajtani. Számíthat a szavazatomra és a támogatásomra.
Fekete Zoltán meglepődve pillantott vissza a férfi rideg arcára, majd bólintott. Balog szája szélén fojtott, alig észrevehető mosoly bujkált. Tudta, hogy a növekvő terhek alatt a leggyengébb lakók végleg összeroppannak, s mikor eljön a kényszerárverés, ő fillérekért szerzi meg az ingatlanaikat. Közben a folyosó árnyékában Szabó Gábor riadtan feszült a falnak, lesve, hogy Etelka feltűnik-e a homályban.