A kamatok kíméletlen logikája

A lépcsőházi kőpadlón koppanó léptek hangja még el sem ült, amikor dr. Balog Henrik halkan feljebb tolta szemüvegét a tizedik lakás ajtajának árnyékában. Élre vasalt sötét öltönyének ujját igazgatva méregette a linóleumon nyúló homályos alakokat. Látta Máté görnyedt vállát, érezte Kelemen Dániel bezáródó ajtaján át kiáramló pánikot, s pontosan tudta, hány napja van még a fiataloknak az első végrehajtási intésig. Az adósságok hálója láthatatlanul, de kíméletlenül feszült rá a Vászoly utca 6. lakóira.
A földszinti rendelő felől dr. Szabó András bizonytalan, szaggatott léptei visszhangoztak. Az orvos reszkető kézzel próbálta a kulcsot a zárba illeszteni; a tegnap esti elhibázott kártyapartit követően a doktor már nemcsak a saját egzisztenciáját, hanem a ház egész törékeny egyensúlyát kockára tette. Balog pontosan ismerte a számokat. Számára Szabó doktor szorongása nem emberi tragédia volt, hanem egyetlen megjelölt tétele a felhalmozott váltók alján.
A gang túloldalán Ida húzódott vissza a Miri Csemege feletti ablak mögé, miközben tekintete riadtan találkozott az ügyvéd jéghideg pillantásával. Fekete Zoltán, a közös képviselő ma is körbejárt a házban, s a túlterhelt villanyhálózat miatti kaotikus közgyűlést előkészítve a felújítási alap megemelését tervezte. Balog Henrik halk, kimért elégedettséggel nyugtázta a fejleményeket: ha a rendszabályozás átmegy, a növekvő terhek alatt a leggyengébb lakók végleg elroppannak, s az ő asztalán kikötő ingatlanok ára drasztikusan lezuhan.
A kényszerárverező ügyvéd lassan visszalépett az ajtaján belülre. Nem volt szüksége erőszakra, csupán a türelemre és a megállíthatatlanul ketyegő kamathatáridőkre, miközben a betonfalak mögött lassanként minden szomszédos titok készpénzzé formálódott.