A fekete limuzin árnyéka

Dániel lakásának zárkattanása után a lépcsőház feszült csendje nem tartott sokáig. A második emelet homályos folyosóján hirtelen egy méregdrága magassarkú cipő kapkodó kopogása törte meg a nyomasztó némaságot. Varga Nóra sietős léptekkel vágott át a linóleumon, szorosan magához ölelve egy elegáns, de láthatóan tépett szélű bőrtáskát. Arcán a megszokott hűvös magabiztosságnak nyoma sem volt: tekintete riadtan ugrált a sötét sarok és a lépcsőforduló között.
Odakint, a Vászoly utca járdája mellett egy járó motorú, sötétített üvegű fekete limuzin várakozott a tilosban. A kocsi fényszórói kihunytak, amint Nóra belépett a kapun, de az éjszakai sötétben a kipufogó füstje baljóslatúan gomolygott a szuterén ablakai előtt. Székely Ricsi a félhomályból figyelte a jelenetet, miközben egy adag csempészett prémium kávéval teli kartont próbált észrevétlenül berakodni a saját kocsijába.
Nóra a táskájába nyúlt a kulcsokért, de remegő kezei közül kiesett egy nehéz ezüst kulcscsomó, amin egy szokatlan, gravírozott fémkártya csörrent meg a kőlapon. Erzsi néni még fel sem ért a másodiki fordulóba, de éles szeme máris rászegeződött a leejtött tárgyra. Nóra kapkodva nyúlt le érte, miközben zaklatott légzése elárulta, hogy nem a ház szokásos apró-cseprő gondjai hajtják. Egy elfojtott zokogáshoz hasonló hang hagyta el a torkát, mielőtt felpattant volna.
Amikor a nő gyorsan beütötte a lakása kódját, a folyosó túloldaláról Fekete Zoltán ajtaja résnyire nyílt. A közös képviselő gyanakvó tekintettel méregette a nőt és a kapu előtt még mindig várakozó luxusautót. Nóra visszanézett, s a pillantásában nem fagyos távolságtartás, hanem fojtogató félelem tükröződött – mintha a ház falai közé nem menekült volna, hanem egy újabb csapdába sétált volna be.