VI/4. A rézgaras kamatlába — Előjegyzett nyereség

Mr. Henderson nem az a férfi volt, aki elhanyagolná az egyforintos könyvelési eltéréseket. Amikor a pult fiókja a váratlan súlygyarapodás után csöndben megállapodott, a tisztviselő habozás nélkül kihúzta a fagerendás szerkezetet. A benne pihenő egyetlen rézgaras nem csupán szokatlanul fényes volt, hanem érezhetően meleg is, mint egy frissen kisült zsemle.
– Tárgyi eszköz kötelező értékesítése – jegyezte meg Henderson halkan, miközben hüvelykujjával óvatosan megpöccintette a fémet. A garas csengése azonban nem a megszokott fémes hangot adta, hanem egy apró, elfojtott köhögést hallatott.
A bürokrata ekkor a bádogdoboz felé fordult. Mivel a bélyegző fanyele végleg odalett, a bevételezési bizonylat hitelesítése új eljárást igényelt. Henderson nem esett kétségbe: a zsebéből előhúzott egy vastag grafitceruzát, és közvetlenül a bádogdoboz oldalára kezdte felírni a leltári törzsszámot. A fém azonban meglepően rugalmasnak bizonyult; a ceruza hegye mélyen belesüppedt a lemezbe, mintha puha vajba rajzolt volna, a leírt számok pedig azonnal átváltoztak apró, sötét szeplőkké.
A kirakat üvegének túloldalán a zárolt antikvárius elkeseredetten mutogatott a hátsó szoba ajtaja felé. Henderson egy szigorú pillantással intette intellektuális fegyelemre a kirakati elemet, majd elhatározta, hogy a leltározást a raktárkészlet átvizsgálásával folytatja. Ahogy átlépte a hátsó helyiség küszöbét, a homályos sarokból halk, egyenletes billentyűkattogás szűrődött ki.