VI/5. A mechanikus egyenleg — Előjegyzett nyereség

Henderson megállt a fagerendák árnyékában. A hátsó szoba fülledt levegőjében papírpor és dohos tinta szaga keveredett, a kattogás pedig egy sötét tölgyfa íróasztal felől érkezett. A tisztviselő nem lepődött meg; a hivatalos rendkövetés nem ismerte a megilletődöttséget. A homályban egy öreg, sárgaréz alkatrészekből álló mechanikus számológép működött teljesen önállóan: gombjai ritmikusan süllyedtek le, mintha láthatatlan ujjak szaporán pötyögnének rajtuk.
A gép keskeny papírszalagja folyamatosan tekergett lefelé, tele nyomtatott számsorokkal. Henderson közelebb lépett, feljebb tolta az orrán a szemüvegét, és precízen tanulmányozni kezdte a kijövő egyenleget. A papírra nyomtatott tételek azonban nem szokványos pénzösszegek voltak, hanem másodpercekben kifejezett időértékek. A gép pontosan kiszámolta, hogy a pult fiókjában pihenő meleg rézgaras hány percnyi késedelmi kamatot generál az antikvárium folyószámláján.
– Nyilvánvaló számítási hiba – állapította meg Henderson hűvösen, majd benyúlt a mellényzsebébe a saját ellenőrző ceruzájáért. A számológép erre a mozdulatra azonnal elhallgatott. A rugós karok leálltak, a fémgombok visszaurogtak a helyükre, a szalag végén pedig egy friss, nedves festékkel nyomtatott mondat jelent meg: *A leltározó jelenléte levonásra kerül.*
Henderson elégedetten bólogatott. Az egyenleg végre hivatalos alapot nyert. Csak akkor torpant meg, amikor megpróbált visszalépni az eladótér felé: a hátsó szoba ajtónyílása helyén most egy tömör, frissen falazott téglatest állt.