VI/6. A falazási illeték — Téglaalapú elszámolás

Henderson megtapogatta a friss habarcsot. Még nedves volt, finom mész- és folyami homokszagot árasztott. Egy kevéssé felkészült tisztviselő talán pánikba esik, vagy kalapács után kutat, Henderson azonban csupán előhúzta mellényzsebéből a sárgaréz rétegmércét, és kimérte a téglatest pontos kiterjedését.
– Ingatlan-fejlesztési többlet – állapította meg halkan. A fal jelenléte megkérdőjelezhetetlenül növelte az épület szerkezeti értékét, még ha a szellőzést és a kijutást átmenetileg korlátozta is. A szabályzat szerint a leltári tételek nem tévednek, legfeljebb új oszlopot igényelnek a könyvelésben.
Mögötte a számológép ismét életre kelt. Nem a korábbi ritmikus kattogással, hanem finom, sziszegő hangon tekerte ki a papírszalagot. Henderson feljebb tolta a szemüvegét, és a géphez lépett. A friss nyomtatás rövid volt és lényegretörő: Szerkezeti módosítás elfogadva. Áthaladási illeték: egy darab hivatalos nyilatkozat.
A gépezet oldalából egy kis rugós fiók ugrott ki, amelyben tollpihe pihent egy miniatűr, füstölgő bélyegzőpárna mellett. Ekkor a téglatest túlsó oldaláról – ahol a pultnak kellett volna állnia – szaporán kopogó léptek és egy leltárkönyv lapozásának összetéveszthetetlen zaja szűrődött át.
Henderson megmártotta a tollat a sűrű, fekete tintában, de mielőtt a papírhoz ért volna, a legalsó tégla szélén apró, kerek rés nyílt, mintha maga a fal próbálna betekinteni a hátsó szobába.