VI/7. A befalazott egyenleg — Szerkezeti leltár

Mr. Henderson nem habozott. Hivatali precizitással írta alá az áthaladási nyilatkozatot a kis papírlapon, majd a sűrű fekete tintával még nedves dokumentumot óvatosan betolta a legalsó tégla apró, kerek résén.
A fal túlsó oldalán a lapozás zaja azonnal elült. Egy száraz, elégedett csettintés hallatszott, majd a nyílás egy halk, mészporos pattanással záródott be, mintha sosem létezett volna. Még a friss habarcs szaga is nyomtalanul elpárolgott a levegőből.
Mögötte a mechanikus számológép utolsót kattant, és egy hosszú, csipkés szélű papírszalagot lökött ki magából. Henderson felvette a papírt, megszokott mozdulattal elsimította a szélét, és feljebb tolt szemüveggel végigolvasta a záróegyenleget.
„Elszámolás lezárva” – állt rajta a tömör, kékes szedés. – „Minden ingatlan-fejlesztési és befalazási illeték rendezve. Új leltári tétel bejegyezve: Mr. Henderson, antikvárius (beépített szerkezeti elem, 1 db). Állapot: rendkívül stabil, teherbíró.”
Henderson elgondolkodva visszatette a tollat a mellényzsebébe, majd megkopogtatta a téglákat. A fal tömör, elmozdíthatatlan hangot adott. Ekkor döbbent rá, hogy a kijárat nem elzárta tőle a külvilágot, hanem a teljes hátsó szobát – vele együtt – véglegesen az épület alaprajzába fagyasztotta.
Sűrű, hűvös csend telepedett a helyiségre. A sötétedő sarokban csupán egy apró, sárgaréz zárszerkezet halk kattanása hallatszott a padló alól, ahol egy eddig nem létező bádogdoboz fedele pattant fel lassan.