VII/1. A tartóelem kötelessége — Statikai garancia

Mr. Henderson gondosan összehajtotta a záróegyenleget kiadó papírszalagot, majd a mellényzsebébe csúsztatta. A padló alól előbukkanó bádogdoboz felé lépett, és megszokott hivatali alapossággal hajolt fölé. A dobozban nem menekülési terv rejtőzött, hanem egy kis rézcsengő, egy kihegyezett ceruza, valamint egy keskeny bőrkötésű füzet, melynek fedelén ez állt: *Szolgálati szabályzat teherbíró szerkezeti elemek részére*.
Henderson kinyitotta a füzetet. Az első fejezet részletesen taglalta az épület alaprajzába fagyasztott leltári tételek jogait. A szabályzat értelmében a beépített elemek negyedévszázadonként tizenöt perc pihenőidőre jogosultak, amennyiben statikai kilengésük nem haladja meg a megengedett két százalékot.
A leltáros meggondolt mozdulattal megkopogtatta a saját térdkalácsát. A megszokott csontos hang helyett tömör, gránitszerű puffanás hallatszott. Henderson elégedetten bólintott: a beépítés minősége megfelelt a legszigorúbb építésügyi előírásoknak. A ceruzáért nyúlt, és precíz bejegyzést tett a füzetbe: *1. számú szerkezeti elem (Henderson) – állapot: szilárd, rezonancia: minimális, karbantartás jelenleg nem szükséges.*
Alighogy lezárta a mondatot, a mennyezeti fagerendák közül halk szisszenéssel egy sárgaréz cső ereszkedett alá, amely egy frissen gőzölgő csésze teát helyezett a kabátja ujján hirtelen megjelent fémkonzolra.
Mielőtt azonban belekortyolhatott volna, a frissen felhúzott téglafal túloldaláról halk, illedelmes kopogás hallatszott, majd egy ismeretlen hang szólalt meg:
– Elnézést a zavarásért! Az új bérlő vagyok. Megtudhatnám, hogy a tartófal garanciális felülvizsgálata benne van-e az illetékben?