VII/2. Garanciális kötelezettség — Szerkezeti felelősség

Mr. Henderson lassan lehelyezte a teáscsészét a fémkonzolra, majd a frissen felhúzott téglafalhoz lépett. Igazított egyet a zakóján, kisimította a Szolgálati szabályzat bőrkötését, és kimért, hivatalos hangon válaszolt:
– A garanciális kötelezettségvállalás a 42-es cikkely értelmében a beépített elemet terheli, amennyiben a bejelentés írásban, három példányban történik.
A fal túloldalán rövid csend támadt, majd hallatszott, ahogy egy töltőtoll serceg a papíron.
– Köszönöm – felelte a láthatatlan bérlő. – Az illetékbélyeget a tégla fugáján keresztül csúsztassam át, vagy van erre kijelölt gyűjtőcsatorna?
Henderson a falhoz illesztette a fülét. Nem emberi lépések zaját hallotta, hanem a szomszédos helyiség tartóoszlopainak halk, ritmikus kattogását. Hivatali kötelességtudata azonnal felülkerekedett a józan ész maradványain: ha a túloldali teherbíró szerkezet megsérül, a rezonancia az ő saját, gránitból való térdkalácsára is átterjedhet.
– Használja a harmadik sor negyedik fugáját – utasította a szomszédot, miközben a kihegyezett ceruzával újabb rovatot nyitott a füzetben. – És kérem, kerülje a hirtelen mozdulatokat. A garancia érvényét veszti, ha a szomszédos térrészben a statikai kilengés meghaladja a megengedett határértéket.
A megadott fugán át pillanatokon belül egy vékony, összetekert papíros bukkant elő, melyet egy apró rézkapocs tartott össze. Henderson átvette, és megszokott alapossággal szétnyitotta.
A papíron azonban nem illetékbélyeg állt, hanem egy finom vonalú, műszaki pontosságú ábra, amely Mr. Henderson saját szerkezeti rajzát ábrázolta – a szív helyén egy apró, megállíthatatlanul ketyegő fogaskerékkel.