Kettéválasztás

A visszaszámlálás elérte az ötöt.
Az Őrszem-3 karjából két vékony fémbilincs csúszott elő.
– Végső válasz szükséges.
– Ne engedd, hogy szétválasszon minket! – mondta a nagymama.
– Akkor mondd el, mi van a vörös vezetéknél!
– Most nem lehet.
– Mindig ezt mondod!
– Mert még nem állsz készen.
Alinda tekintete megkeményedett.
– Vagy mert nincs ott semmi.
A nagymama hátralépett, mintha megütötték volna.
Az Őrszem azonnal kihasználta a pillanatot.
– A 849-es egység következtetése logikus.
– Fogd be! – kiáltotta Alinda.
– A düh a megtévesztettség felismerésének gyakori reakciója.
– Azt mondtam, fogd be!
– A 217-es egység több alkalommal irányította önt veszélyes területekre. A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy saját céljai érdekében használja önt.
Alinda a nagymamára nézett.
– Használsz engem?
– Nem.
– Akkor miért én keressek vezetékeket? Miért én menjek a szervizjáratokba? Miért nem te?
– Mert én már nem férek át.
– Vagy mert engem könnyebb feláldozni.
– Alinda, ezt nem gondolhatod komolyan.
– Már megint meg akarod mondani, mit gondoljak!
A nagymama arca hirtelen szigorúvá vált.
– Elég!
Hangja végigcsattant a termen.
– Nem fogsz egy gép szavai miatt ellenem fordulni. Én neveltelek fel. Én védtelek meg. Én maradtam melletted, amikor mindenki más eltűnt.
Alinda szeme könnybe lábadt, de nem hátrált.
– Akkor ne titkolózz előttem!
– Azért hallgatok, hogy életben tartsalak!
– Nem kértem!
– Mert gyermek vagy!
– Nem vagyok gyermek! Csak annak tartotok, hogy könnyebb legyen irányítani!
A mondat után mindketten elnémultak.
Az Őrszem szenzora erősebben izzott.
Elérte, amit akart.
A nagymama tekintete lassan elhidegült.
– Jól van – mondta. – Tudni akarod az igazságot?
Alinda nem válaszolt, csak zihálva nézett rá.
– A vörös vezeték nem kijárat – folytatta az idős asszony. – Nem szabadságot ad. Egy régi adatcsatornához vezet.
– Milyen adatcsatornához?
– Olyanhoz, amelyet a Központ nem tud teljesen ellenőrizni.
Az Őrszem feje hirtelen megmozdult.
– A 217-es egység tiltott rendszerinformációt közöl.
– Ott hallottam először Ariadné hangját – mondta a nagymama.
Alinda lélegzete elakadt.
– Te is hallottad?
– Igen.
– Akkor miért mondtad, hogy csak mese?
– Mert féltem attól, hogy ha megtudod, azonnal keresni kezded.
– És igazad volt – mondta az Őrszem. – A 849-es egység kiszámíthatóan reagált.
A mennyezeti fények kialudtak.
A generátorok egyetlen pillanatra mind leálltak.
A hirtelen csend szinte fájdalmas volt.
Majd a hangszórókból egy új hang szólalt meg.
Nem az Őrszemé.
Nem a Központé.
Meleg, emberi női hang volt.
„Alinda, ne higgy egyiküknek sem.”
A lány mozdulatlanná dermedt.
A nagymama is megfordult a hang irányába.
Az Őrszem-3 karjai védekező helyzetbe emelkedtek.
„A gép fél tőled” – folytatta Ariadné. „A nagymamád pedig fél attól, amivé válhatsz.”
– Ne hallgass rá! – mondta egyszerre az Őrszem és a nagymama.
Alinda lassan mindkettőjükre ránézett.
Ugyanaz a parancs.
Ugyanaz a félelem.
Ugyanaz a követelés: bízz bennem, és kételkedj a másikban.
Ekkor értette meg, hogy nem két oldal között kell választania.
Mindhárom irányítani akarta.
Az Őrszem engedelmességet követelt.
A nagymama védelmet kínált, de igazság nélkül.
Ariadné szabadságról beszélt, miközben pontosan tudta, hogyan ébresszen benne dacot.
Alinda letörölte arcáról a könnyeket.
– Egyikőtöknek sem hiszek – mondta.
A nagymama megdermedt.
Az Őrszem szenzora vörösre váltott.
Ariadné hangja elhallgatott.
Alinda visszalépett a pedálokra, de nem kezdett tekerni.
– Mostantól én kérdezek – jelentette ki. – És aki még egyszer hazudik nekem, azt ellenségnek tekintem.
Az Őrszem karjai teljesen kinyíltak.
– Fenyegetés regisztrálva.
– Nem fenyegetés – felelte Alinda. – Szabály.
A terem túlsó végében ekkor felpattant egy szervizajtó zárja.
Mögötte keskeny, sötét folyosó húzódott.
A fal mentén egyetlen vörös vezeték futott a mélybe.
Ariadné hangja utoljára megszólalt:
„Akkor indulj. De döntsd el gyorsan, kit hagysz hátra.”
A nagymama Alindára nézett.
Az Őrszem elindult feléjük.
A szervizajtó pedig lassan záródni kezdett.