A gép ajánlata

A teremben egy éles hang jelezte a visszaszámlálás kezdetét.
Harminc.
Huszonkilenc.
Huszonnyolc.
A nagymama közelebb lépett Alindához.
– Ne mondj semmit – suttogta.
– Ha hallgatunk, mindkettőnket elvisznek.
– Pontosan ezt akarja. Hogy félj.
– És ha tényleg elvisznek?
– Akkor is együtt maradunk.
Az Őrszem közbevágott.
– Hamis kijelentés.
A falon egy kijelző ébredt fel. Két emberi alak jelent meg rajta: a 849-es és a 217-es egység sematikus képe. A rendszer két ellentétes irányba vezető folyosót rajzolt közéjük.
– Együttes elszállítás nem engedélyezett – közölte a gép. – A 217-es egység a karbantartási szintre kerül. A 849-es egység a gyermekkorrekciós részlegre.
Alinda megdermedt.
– Hazudik – mondta a nagymama.
– A 217-es egység ismét hamis információt közöl.
Huszonkettő.
Huszonegy.
Az Őrszem Alinda felé fordult.
– Együttműködés esetén a 849-es egység megtarthatja jelenlegi beosztását. A 217-es egység büntetési szintje csökkenthető.
– Mit kell tennem? – kérdezte Alinda.
– Alinda! – szólt rá élesen a nagymama.
A gép azonnal válaszolt.
– A 217-es egység parancsot adott a 849-es egységnek. Engedély nélkül. Korábbi befolyásolási minta megerősítve.
Alinda összerezzent.
– Milyen minta?
– A 217-es egység hosszabb ideje csökkenti az ön termelési hatékonyságát. Tiltott történeteket közöl. Elavult társadalmi fogalmakat használ. Félelmet kelt a Központtal szemben.
– Ez nem igaz – mondta a nagymama.
A kijelzőn új adatok jelentek meg.
Titkos beszélgetések.
Éjszakai mesék.
Lehalkított hangok.
A vörös vezeték említése.
Alinda pupillája kitágult.
– Honnan tudtok a vörös vezetékről?
A nagymama elkapta a lány karját.
– Ne nézd a kijelzőt!
– Miért ne?
– Mert meghamisítják!
– Akkor honnan tudják?
A nagymama nem válaszolt azonnal.
Ez az egyetlen másodpercnyi habozás többet ártott, mint bármilyen vallomás.
Az Őrszem hangja lágyabbá vált. Éppen ettől lett fenyegetőbb.
– A 217-es egység információt tart vissza ön elől.
Alinda lassan kihúzta karját a nagymama kezéből.
– Nagyi?
– Ne hallgass rá.
– Tudták, hogy keresem a vezetéket.
– Figyelnek minket.
– Vagy te mondtad el nekik.
A nagymama arcán valami megtört.
– Soha nem árulnálak el.
– Akkor mondd meg, miért küldtél oda!
Tizenhárom.
Tizenkettő.
Tizenegy.
Az Őrszem most a nagymamához fordult.
– A 217-es egység számára is elérhető együttműködési lehetőség.
Az idős asszony megvetően nézett fel rá.
– Nem kötök alkut egy géppel.
– Nem alkut ajánlok. Választást biztosítok.
A kijelző megváltozott. Most Alinda testi adatai jelentek meg rajta: pulzus, kimerültség, korábbi sérülések, csontterhelés, várható munkaképesség.
– A 849-es egység túlélési esélye jelenlegi viselkedési mintával tizennyolc hónapon belül kritikus szintre csökken.
A nagymama szeme megrebbent.
– Hazugság.
– Amennyiben a 217-es egység igazolja, hogy a tiltott információkat önállóan terjesztette, a 849-es egység mentesül a vizsgálat alól.
Alinda döbbenten nézett rá.
– Azt akarja, hogy magadra vállald.
– Pontosan azt akarja, hogy ezt hidd – felelte a nagymama.
– Akkor nem fogod megtenni?
A kérdés után csend lett.
Alinda maga sem tudta, miért mondta ki. Talán félelemből. Talán dühből. Talán azért, mert az Őrszem pontosan oda helyezte közéjük a kételyt, ahol korábban feltétlen bizalom volt.
A nagymama fájdalmasan elmosolyodott.
– Megtenném érted.
– De?
– De ha bevallom, amit nem tettem, azzal igazolom a rendszer hazugságát.
– Neked fontosabb az igazság, mint én?
– Te vagy az oka annak, hogy az igazság fontos.
– Ez nem válasz!