A könyv, ami nem lehet

A fülkében a massza csöve halkabban szisszent, mint máskor. Alinda először azt hitte, a fal rezeg a dinamótól — aztán meglátta a sötétet a sarokban.

Egy könyv. Nem képernyő, nem hologram. Bőr. Berepedezett, fekete, mint a kolónia éjszakája, ha lenne éjszaka. A fedelén aranyból vert kígyó tekergőzött körbe, és a levegőben apró, narancssárga szikrák lebegtek — mintha a tárgy maga lélegezne.

— Ez nem lehet itt — suttogta.

A nagymama nem ijedt meg. Inkább úgy nézett, ahogy akkor, amikor a régi utcákról mesélt.

— A nagyszüleim beszéltek egy kötetről — mondta. — Azt mondták: ha megjelenik, a történet nem a pedálon kezdődik.