Zseblámpafényben a folyosón

Míg Fekete Zoltán kapzsin csillogó szemmel bólogatott Dr. Balog Henrik bürokratikus pénzbehajtási tervére, Bálint próbált észrevétlenül visszahúzódni a félhomályos lépcsőfordulóba. A telefonja azonban épp ebben a pillanatban vibrált fel a zsebében. Erika neve villogott a kijelzőn – az a név, amitől jelenleg jobban retgett, mint Erzsi néni teljes informátorhálózatától.
– Mit akarsz még? – sziszegte a készülékbe fojtott pánikkal Bálint, miközben a korlátnál álló Kerekes Marietta reszkető kézzel próbált egy receptköteles pirulás dobozt a zsebébe gyömöszölni, s gyanakvó pillantást vetett a biztonsági őrre.
– Lent vagyok a kapuban. Nem várok tovább! – hallatszott Erika remegő, kétségbeesett hangja. – Vagy elmondod most Encinek az igazat a gyerekről, vagy én megyek fel a második emeletre! Dr. Szabó már úgyis a sarkamban van, sejti az egészet...
Bálintnak megállt az ütő a szívében. Dezső bá, a ház mindig galáns öreg nyomdásza épp ekkor lépett ki a 8-as lakásból egy tál friss pogácsával. Óvatos reménnyel mosolygott a fiatalokra, mit sem sejtve a küszöbön álló katasztrófáról. A tegnap esti titok fojtogató valósága azonban már a lépcsőház falait rázta: a munkahelyi kaland ára hirtelen megfizethetetlenül magassá vált.