Az első emeleti szomszéd figyel

Bálint elfehéredett ujjal nyomta ki a telefont, mielőtt Erika kétségbeesett szavai teljesen kihangosodhattak volna a zengő lépcsőházban. De már késő volt आणिzrevétlenül elsurranni. Az első emeleti ajtó halk csikordulással tárult ki, s a résben feltűnt Erzsi néni otthonkás, görnyedt alakja. Az idős asszony szeme szinte világított a félhomályban, ahogy lassan, kimérten lépett ki a folyosó kövére, kezében egy műanyag szemeteszsákkal.
– Csak nem siet valahová, Bálintka? – kérdezte hamisatlan, szomszédi nyájassággal, miközben tűéles tekintete átsiklott Dezső bá pogácsás tálcájáról a lépcsőfordulóban várakozókra. – Lent a kapualjban az a fiatalasszony olyan idegesen forgolódott az imént, mintha a rendelőt keresné. De hiába várja Szabó doktort! Tegnap éjjel láttam az ablakból, ahogy a hajnali órákban egy barna borítékkal a hóna alatt surrant ki a hátsó ajtón... pont abban a percben, amikor maga is megérkezett a szolgálatból.
Bálint torkán akadt a szó. A tegnap esti titok hirtelen nemcsak Erika pusztító ultimátumává vált, hanem Erzsi néni kikezdhetetlen, hálószerűen szőtt információs csapdájává is. A lépcsőházban fojtogató csend támadt: a feljebb álló Dr. Balog Henrik és Fekete Zoltán megtorpantak a beszélgetésben, s még Kerekes Marietta is elfelejtett lélegezni, miközben a receptköteles dobozkát szorongatta a zsebében.
– A pletykák szerint az a kártyás doktor már a saját adósságait sem tudja rendezni – tette hozzá Erzsi néni egy apró, sokatmondó mosoly kíséretében, átpillantva a korlát felett. – Kár lenne, ha a maga kedves párja, Enci fülébe jutna, hogy ki mindenkinek van kulcsa ahhoz a lenti raktárhoz, meg hogy kik jártak ott az áramszünet előtt.