Zsarolás a rendelőben

Míg a második emeleten zúgott a lakók dühe, a földszinti sötét folyosón Erika remegő kézzel szorította magához a karján ülő, síró csecsemőt. A vaksötét lépcsőházban kitört káoszt kihasználva besurrant Dr. Szabó András leharcolt magánrendelőjének félig nyitott ajtaján. Bálint a lépcsőfordulóból vette észre a lány árnyékát, és pánikszerűen rohant utána, bevetődve a szűk váróterembe, mielőtt a nehéz tölgyfa ajtó kattanva bezárult volna.
– Erika, mit csinálsz itt? Megőrültél? – sziszegte Bálint a sötétben, a telefonja fénysugarát a falnak szegezve.
Dr. Szabó András lassú, bizonytalan léptekkel lépett ki a belső vizsgáló árnyékából. Az orvos arca nyúzott volt, szemei alatt mély karikák éktelenkedtek az adósságspirál és az ital éveitől. Remegő kézzel fordította el a kulcsot az ajtóban, majd elszántan szembefordult Bálinttal.
– Inkább te gondold át, mit csinálsz, Bálint – mondta Szabó, hangja fojtott és törődött volt. – Erika hozzám menekült. Én pedig pontosan tudom, kié ez a gyerek. Meg azt is, mit szólna Enci és az egész ház, ha kiderülne a féltve őrzött titkod.
Bálint fenyegetően lépett egyet előre, de az orvos megrázta a fejét.
– Balog Henrik holnap reggel ráteszi a kezét a rendelőmre, ha nem fizetek – sziszegte a doki. – Neked van pénzed. Ha kifizeted a tartozásomat az ügyvédnek, a titkod nálam marad. Ha nem, még ma este kiterítek mindent Enci előtt.