Zsarolás a rendelőajtó mögött — új hang

Míg Fekete Zoltán a faliújságra szegezett hatósági pecsét láttán az infarktus szélére sodródott, a földszinti folyosó sötétebbik szegletében sokkal személyesebb dráma bontakozott ki. Erika, karján a gyanúsan mocorgó pólyával, kihasználta az ellenőrök okozta riadalmat, és besurrant Dr. Szabó magánrendelőjébe. Bálint, mint egy kétségbeesett biztonsági őr, aki most vesztette el a műszakot, vágtatott utána, de a zárszerkezet már kattant is.
A kopott ajtó mögött Dr. Szabó András fordította el a kulcsot. A kártyaadóságoktól és Balog Henrik végrehajtási fenyegetéseitől szorongatott háziorvos arcán átfutott a felismerés szikrája: a sors épp tálcán kínálta fel neki a törlesztés lehetőségét. Erika zihálva lapult a vizsgálóasztal mellett, miközben Bálint fojtott sziszegéssel dörömbölt az üvegen.
– Doki, engedjen be! Ha Enci meglátja… – könyörgött Bálint.
– Nekem meg Balog ügyvéd úr liheg a nyakamba, fiam – súgta vissza Szabó a kulcslyukon át, a fanyar zsarolók nyugalmával. – Szükségem van félmillióra. Vagy kifizetsz, vagy most azonnal kinyitom az ajtót, és személyesen gratulálok Encinek a nevelőanyasághoz.
Bálint leblokkolt, miközben a folyosó felől Balog Henrik kopogós léptei közeledtek a rendelő ajtaja felé.