A kényszerkiürítés árnyéka

Balog Henrik elegáns, sötét öltönyében állt meg a rendelő ajtaja előtt. Bálint önkéntelenül lépett egyet hátra, próbálva fedezni a zárszerkezetet, de az ügyvéd jéghideg tekintete azonnal átszúrta a sután leplezni kívánt feszültséget. Henrik nem pazarolt fölösleges szót a biztonsági őrre; élére hajtogatott aktatáskájából kimérten húzott elő egy sárga borítékos iratköteget, majd határozott mozdulattal megnyomta a kilincset. A zár zárva maradt.
– Szabó doktor, tudom, hogy odabent tartózkodik – szólalt meg Balog éles, vágó hangon, amely visszhangot vert a nyirkos lépcsőházban. – A kényszerértékesítési eljárást megindítottuk. Amennyiben a lakáshitel-csapda következtében felhalmozott elmaradást ma délig nem rendezi, a helyiséget zároljuk. A Katasztrófavédelem mai jegyzőkönyve pedig kiváló alapot ad az azonnali kiürítésre.
A rendelőben síri csend támadt. Dr. Szabó pontosan tudta, hogy az ügyvéd nem blöfföl. Bálint gyomra görcsbe rándult: ha Balog emberei holnap feltörik az ajtót és lefoglalják a helyiséget, Erika és a csecsemő rejtekhelye megsemmisül, a titok pedig azonnal robban Enci előtt.
A folyosó sötétebb végén Székely Ricsi bukkant fel a szuterén lépcsője felől, hóna alatt egy rekesz csempészett olasz kávéval. Félvállról megjegyezte, hogy Marika néni a kisboltban már kora reggel a doki elárverezett rendelőjéről pletykált. Balog egyetlen megvető pillantással intette le a csempészt, s visszahordta tekintetét a zárt ajtóra. A fojtogató ultimátum elhangzott, a döntésre szánt idő pedig másodpercről másodpercre fogyott.