Zsarolás a rendelő ajtajánál

Fekete Zoltán még el sem fejezte a biciklis kirohanását, amikor Tormai főtörzs éppen megszólalni készült, hogy visszaterelje a figyelmet a lényegre. Ekkor egy újabb, sokkal élesebb zavar törte meg a lépcsőház feszült csendjét. Egy fiatal nő, Erika, remegő kézzel nyitotta be a földszinti orvosi rendelő ajtaját. Arca sápadt volt, tekintetében pánik ült. Szorosan magához ölelt egy kis takarót, amiből egy csecsemő halk nyöszörgése szűrődött ki, vagy a kezében lévő, összecsukott mappa jelentős terhe. Bálint, aki eddig óvatosan figyelte a jelenetet, azonnal felismerte, és arcáról minden remény leolvadt. Egy másodpercnyi habozás után, ösztönösen indult meg a nő után, mintha láthatatlan kötelék vonzaná.
Erika anélkül, hogy hátranézett volna, bevágódott a rendelőbe. Bálint épp elérte az ajtófélfát, amikor az belülről határozottan bezárult előtte. A fojtogató csendben csak a folyosón rekedtek szapora légzése hallatszott. Dániel, aki még mindig az ismeretlen üzenet súlya alatt görnyedt, meglepetten nézett a földszinti ajtóra. Nóra, a tablettákat szorongatva, szemeivel szinte felmérte Bálint tehetetlenségét. Székely Ricsi, a szuterén 2. lakója, hátralépett, száját elnyalva, arcán az eddigi félelem mellé most egyfajta értetlenség is vegyült. Fekete Zoltán, akinek a bicikli okozta dühkitörése is pillanatnyilag háttérbe szorult, szintén az ajtóra szegezte tekintetét, mintha a rendetlenség újabb, sokkal súlyosabb formája jelent volna meg.
A csukott ajtó mögül Dr. Szabó András rekedt, de azonnal felismerhető hangja hallatszott ki, áttörve a falakon, mintha direkt Bálintnak szánta volna. „Nem mehet be, Bálint! Erika most az én vendégem!” – mondta, hangjában a feszültség és egyfajta rejtett elszántság vibrált. „És nekem sürgősen pénzre van szükségem. Tudja jól, Balog úr nem vár.” Dr. Szabó neve a lépcsőházban visszhangzott, mire Dr. Balog Henrik, a 10-es lakás kényszerárverező ügyvédje egy pillanatra felkapta a fejét, tekintete villámgyorsan siklott Bálintra, majd vissza a számításaihoz, mintha most minden darab a helyére került volna.
„Vagy szerez nekem pénzt, hogy Balog úrral rendezzem a tartozásom, vagy… nos, akkor az egész ház, élén Encivel, meg fogja tudni az *igazságot* a gyerekről” – folytatta Dr. Szabó, a hangja most már hideg és számító volt. Bálint arca eltorzult. A zsarolás szavai súlyosabbak voltak, mint bármilyen fizikai ütés. Tudta, hogy Dr. Szabó nem viccel. Az eltitkolt gyermek, a tegnap esti titok, és Enci, mind egyetlen pillanat alatt buktak volna le. A folyosó egy pillanat alatt börtönné változott körülötte. Fekete Zoltán szigora, Tormai főtörzs kérdései, Lugosi Jenő morgása – mind elhalványultak amellett a fojtogató súly mellett, amit Dr. Szabó fenyegetése jelentett. Bálint érezte, ahogy a ház figyelő szemei rá szegeződnek, és a levegő elvész a tüdejéből.