A bicikli és a szigor

Tormai Zoltán végül megtörte a nyomasztó csendet. Mély, karcos hangján megszólalt, szavai, mint éles pengék hasítottak a levegőbe. „Tisztázzuk. Ki volt az utolsó, aki tegnap este itt tartózkodott ezen a folyosón?” Kérdése nem hagyott teret spekulációra, azonnali és közvetlen választ követelt.
Fekete Zoltán, bár arcán még mindig ott ült a tehetetlenség, hirtelen egy apró, de szúrós részletre tévedt a szeme. A harmadik emeleti fordulóban, félig takarásban, ott állt egy rozsdás, gyerekbicikli. A kormányon egy elfeledett táska lógott, amiből félig kilógott egy összetépett képregény. Márk, a folyosói zajongó albérlő nem egyszer kapott már szóbeli figyelmeztetést a hasonló rendetlenség miatt. Most azonban más volt a helyzet. A főtörzs jelenlétében egy ilyen apró, de szabályellenes részlet Fekete számára elviselhetetlen volt. A feszültség, ami a levegőben vibrált, arra kényszerítette, hogy azonnal cselekedjen.
„Ez... ez elfogadhatatlan!” – tört ki belőle, hangja élesebb volt a megszokottnál. Keze már nyúlt is az elhagyott kerékpár után, mintha annak eltávolítása megszüntethetné a rá nehezedő nyomást. „Márk! Azonnal vigye innen ezt a… ezt a lim-lomot!” A szigor nem a rendőrnek szólt, hanem a rendetlenségnek, ami a saját területén uralkodott, és amit most, a hatóság szeme láttára képtelen volt tolerálni.
Dániel, akinek gondolatai még mindig az ismeretlen üzenet és a felmondása körül forogtak, felkapta a fejét. Fekete kirohanása egy pillanatra kizökkentette a belső küzdelméből, és ráébredt, hogy a ház feszültsége nem csak a rendőrségi nyomozásból fakad, hanem abból a csendes, mindent átható szigorúságból is, amit a közös képviselő testesített meg. Nóra, a tablettákat szorongatva, szinte láthatatlanná próbált válni, de a tekintete Dánielre szegeződött, mintha a férfi reakciójában keresne kapaszkodót.
Dr. Balog Henrik meg sem rezdült Fekete kitörésére, csak tovább vizsgálta a saját, láthatatlan számításait. Székely Ricsi ellenben hálás volt a hirtelen figyelemelterelésért, bár tudta, ez csak pillanatnyi haladék. Enci a bicikli és Fekete között ingadozott tekintetével, majd Bálintra nézett, aki óvatosan, de reménykedve figyelte a jelenet abszurditását. A Marika boltjában hallott pletykák most új értelmet nyertek: Fekete Zoltán szigora nem csupán a papírmunkára és a felújításra terjedt ki, hanem a ház minden egyes szegletére, és most, a krízis kellős közepén, ez a makacs rendmánia újabb réteget adott a feszültségnek.
A szuterén mélyéről, Lugosi Jenő lakásának irányából halk, elfojtott morgás hallatszott fel, mintha a falak is részt vennének a drámai feszültségben, emlékeztetve a lakókat a korábbi áramkimaradás kaotikus pillanataira. De most Fekete Zoltán volt a karmestere ennek a váratlan, mégis jellegzetes jelenetnek. A bicikli, mint egy feszültségmérő, ott állt a folyosón, és mindenki érezte, hogy a rendőr jelenléte ellenére a ház belső rendje is próbára tétetik.