Zsarolás a rendelő ajtajában

A földszinti kapualjban még szét sem oszlott a feszültség, amikor Enci lépett ki a lépcsőházba, és a postaládák felé sietett. Véletlenül majdnem felöklelte a lefelé igyekvő Erzsi nénit, aki szúrós tekintettel méregette a lányt. Zoltán ma is körbejárt a házban a felújítási csekkekkel, de a lakók egymást elkerülve próbáltak átsurranni a hűvös kövön.
Ebben a pillanatban a mellékbejárat felől Erika bukkant elő, szorosan a mellkasához ölelve a takaróba pólyált csecsemőt. Rémült pillantást vetett a kapualjban álló Balog úrra, majd egyenesen Dr. Szabó földszinti rendelőjének félhomályos ajtajához rohant. Bálint a lépcsőfordulóból vette észre a nőt, és torkában dobogó szívvel iramodott utána.
– Erika, várj! Megőrültél?! – sziszegte Bálint, de későn ért oda.
A nő besuhant az ajtón, a berakásos üvegtábla mögött pedig azonnal kattant a biztonsági zár. Dr. Szabó lehangolt, izzadságtól fénylő arca jelent meg az üvegen túl. Az orvos nem nyitotta ki az ajtót, csak résnyire tekerte le a szellőzőrácsot. Kezében feszülten szorongatta Balog Henrik végrehajtási felszólítását.
– Egy lépést se, Bálint – mondta Szabó fojtott, rekedt hangon. – A nyakamon van Balog, és ha nem fizetek neki, oda a praxisom. Neked pontosan ennyi időd van megmenteni a bőrödet. Vagy előteremtesz nekem félmilliót holnap estig, vagy átmegyek Encihez, és megmutatom neki a csecsemő papírjait. Az egész ház meg fogja tudni az eltitkolt gyerekedet.
Bálint tehetetlenül ütött rá a tömör tölgyfa ajtóra, miközben odabentről csak a csecsemő halk sírása válaszolt.