Zsarolás a kék fényben

Bálint torka elszorult. Erzsi néni jéghideg, diadalmas tekintete rászegeződött a lépcsőforduló sárgás félhomályában, miközben a kapu felől újabb dörömbölés rázta meg a falakat. A biztonsági őr megpróbált fellépni a következő fokra, de a teste cserbenhagyta; szeme akaratlanul is a másodikon pakoló Enci alakjára tévedt, aki éppen Nóra nyitott ajtaja előtt rendezkedett. A tehetetlen düh és a féltékenység marta a mellkasát, de Erzsi néni suttogása visszarántotta a földre. A barna boríték titka nehezebb volt, mint a pincéből szivárgó gáz.
Eközben a második emelet sötét szobájában Kelemen Dániel mereven bámulta a telefonja kéken vibráló kijelzőjét. A készülék halk rezgése élesebben hasított a csendbe, mint a kintről beszűrődő szirénák hangja. Egy ismeretlen számról érkezett üzenet villogott rajta: „Láttam a tegnap esti törléseket. A mentés nálam van. Fizetsz, vagy a rendőrségnek adjam oda?” Dániel tenyere azonnal megizzadt. A tegnap éjjeli kétségbeesett döntése, amellyel megpróbált mindent tisztára mosni a céges szerveren, most közvetlen életveszéllyé változott. Remegő ujjakkal húzta el a sötétítőfüggönyt, hogy lepillantson az udvarra.
Lent, a kék fények kereszttüzében, Székely Ricsi próbálta elterelni a feszült lakók figyelmét. A csomagtartó-kereskedő lazán nekitámaszkodott a korlátnak, és a táskájából előhúzott, zárjegy nélküli prémium csokoládékkal próbálta csillapítani a hisztériát, miközben Dr. Balog Henrik hideg félmosollyal nyugtázta a káoszt. Balog pontosan tudta, hogy a gázszivárgás és a zsarolások hálója végül úgyis az ő malmára hajtja a vizet. Dániel a torkában lüktető szívvel zárta le a telefonját, miközben a folyosón megszólalt az első nehéz hatósági léptek zaja.